Tappancs blogja

Azért ez remek. "Felkínálják" álmaim állását annál a cégnél, ahova hónapokig szerettem volna bekerülni, de valószínűleg még az önéletrajzom sem jutott el az illetékesekig. És mindezt teljesen ismeretlenül böngészve követte el a netről egy fejvadász.

Átvariáltam a baloldalt. Lehet nézgelődni.

Három végén égetem a gyertyát. juk. K a ceruzaelem, a laposelem, az adapter, az örökké kifogyhatatlan atommáglya, egy gyermek energiájával. Még amikor egyszerre két fogát húzták ki minap, akkor is csak egy napig törte le kicsinyég, aztán adott nekem. Lippi doktoranduszáról való meglógás utáni másnap hihetetlen sebességre pörgött fel, és a múltkori konyhás és fürdőszobafestéses jelenet után ismét kivégzett. Kifestettük a hálószobát. Ne piházzál, nem egyszerű ez. A ház ősrégi, beázásokkal. A levegő porral teli, az utcában folyó építkezésektől és bontásoktól. A polcok feketék. Többszáz könyv áll rajtuk. (egyszer meg kéne számolni). Az ablakok az előbbi okokból szintén tiszta dzsuvásak. Következésképpen a legkevesebb időt a festés igényelte, bár négyszer festettük az ótvar tapétát, kétszer fehérre, kétszer színesre. Azálea-szín.

Estére már mosolyogni is csak erőszakkal tudtam. Reggelre kijött a karomon az izomlázam. Most egész jól vagyok, bár egy alvásnak nem tudnék ellenállni. A (ba)szoba viszont álomszép lett, ahhoz képest meg főleg, hogy milyen állapotból indultunk.

És közben még be is vásároltunk, meg paradicsomos -kagylós jázminrizst is alkottam.

" Barbi 11 éves, másfél éve támadta meg egy vírus, aminek következtében nyaktól lefelé lebénult.

Egyelõre lélegezni sem tud egyedül, s mindössze azért kell még mindig kórházban lennie, mert nincs otthonra lélegeztetõgép, monitor, sok más értékes berendezés.

Amennyiben nem áll módodban eljönni a rendezvényünkre, a Madarász utcai  kórház alapítványával kötött szerződés alapján, adóigazolás ellenében várjuk bármekkora adományod Barbi javára:

Erste Bank Zrt. 11600006-00000000-22771616 Auto-System Kft. jótékonysági számla"

"Bánj úgy a vadidegen emberek - az olvasóid - idejével, hogy azok ne érezzék elvesztegettnek az írásoddal töltött perceket. "

Az úgy történt, hogy elmentünk, és egy nagymellű vörös elkért egy csikket meg egy érintetlen cigarettát, és beletette egy üvegcsébe egy kis cukorral együtt. Volt sok potméter meg drót meg rézlap meg ilyenek. A kezelés köröülbelül fél óra, meztelen talpad a rézlapon, kezedben rézrúd, a fejedenn pánt rézlappal. Ha nem vagy fejfájós. Ha igen, akkor nem. A nagymellű vörös folyamatosan riheg, meg mesél meg beszélget, ami jó, ha egyedül vagy, mert amúgy tökuncsi lenne. Valahogy úgy működik, hogy ez olyan biorezonanciás izé, ami az üvegcsébe tett cigi mintáját "kivonja" belőled, aztán valamit visszatölt. Azért van mellette cukor, hogy a cigi nélküli nassolást is megelőzzék. Majdnem mint egy agymosás. Valami ki, valami be. A páciensek 70 %-a az első kezelés után leszokik, a többinek még 1-3 kezelés kell hozzá. Én voltam az első bátor, hogy legyen időm Kn nevetgélni, aki rá is játszott, mint aki villamosszékben ül. A kép nem publikus. A végén azon viccelődtem, hogy mikor érünk már ki az utcára, hogy rágyújthassak.

Majd még sosem vártam ennyire, hogy odaérjünk a donpepébe és rágyújthassak és rendelhessek egy hatalmas adag palacsintát.

A tervem az volt, hogy megnézzük a balatonudvari szív alakú sírköveket, és hogy az utolsó nap pihenünk, ennyi és nem több a kívánságom, a többit töltse meg K, ő egy margit-szigeti sétára szavazott.

Hogy ez a férfi mire rá tud venni engem, illetve nem is jó ez a megfogalmazás, hisz el vagyok ámulva, hogy milyen azonos ritmusban gondolkozik, velem. De azért több energiája van mint nekem, és én képes vagyok olyanokra is, szívesen, amit sosem gondoltam volna magamról. És ez persze olyan természetesen jön, hogy mindig csak utólag jut eszembe. Szóval boldog vagyok.

Namost a gyakorlatban a terveinkből az valósult meg, hogy szombaton nagybevásárlás és délután fürdőszobafestés nagytakarítással. Ekkor purcant ki először a lábam. Mindezt folytattuk kicsi lomtalanítással és 1/3 konyhatakarítással vasárnap, másik 1/3 konyhatakarítással hétfőn megspékelve nagyvasalással és főzéssel, és nekem így utólag is úgy tűnik, nem ezt képzeltük előre. Kidőltünk, mint a százéves fa. Jólesett, nem tagadom. De tényleg. De tegnap négykor, fürdés után, masszírozás után úgy elaludtam, hogy a reggeli hetes ébresztőig csak néhány villanásként ugrik be, hogy K néha kiment az ágyból.

Ennek megfelelőt álmodtam, természetesen. Valami nagy társasággal, valahol, ahova busszal utaztunk, és sokáig ott voltunk. Ott volt rengeteg ismerős, Izidortól elkezdve Oziig, meg D, meg Z, meg K, meg Edithbarátnőm. Egyik mély élményem pont ez, hogy ott kérdezgettem, hogy de hát ő meghalt tíz éve. Mire ő azt felelte, hogy de nem, csak Hollandiában volt, mert el kellett bújnia, és csak most jöhetett haza, és mindenki, még az anyukája is úgy tudja, hogy meghalt, meg a férje, meg a gyerekei. És akkor mondtam neki, hogy tudja-e, hogy pont most voltam a sírjánál hosszú idő óta először, és micsoda véletlen, és annyira örültem neki. A másik meg hogy Zvel egész idő alatt csókolóztunk, és mindenki tudta, mi mégis titokban tettük, a mosdóban meg ilyesmi. Meg volt valami valami vízfolyás, meg annak elzárása, meg hogy van-e wifi egy ilyen egyszerű szállón, és akkor arra ébredtem, hogy nem volt időm Ozival dugni.

Miután bemászkáltunk két plázát, és nekem lerohadt a lábam, pedig büszke voltam rá, hogy munka végén nem fáj, és persze utálom a pláDzákat, és pont ezért azt sem nagyon tudom, mi hol van bennük, és jó nagyokat sóhajtottam, mikor kérdezgette, mi hol van, és aztán jól megbeszéltük, hogy szívesen megyek vele bárhová, de engedtessék meg, hogy legalább sóhajtozzak és ne tudjam az irányokat, szóval mindezek után hazaérünk, leveszem a gatyámat, ami egész idő alatt csúszkált lefele rólam, pedig már övem is van hozzá, és a bugyim dettó ugyanezt, és rongyolok kifelé a fürdőbe bugyiban meg zokniban, és azt képzelem, milyen szexi vagyok, de ahogy utánamnéz, ilyet szól csupa szeretetből vigyorogva: "- na ez a bugyi, hogy lecsúszott, mint a kőműves gatyája. híztál?"

(mindig megmosolyogtat(sic) az a képmutatás, amivel emberek könnyes szemmel bírnak mosolyogni egymásra, miután/miközben a hátuk mögött lehordják a sárga földig, és ha lehet, látni sem akarják egymást)

Március 15-e után véletlenül megláttuk őt a hírtévén. Aztán muszáj volt megkeresni, ki ő. Megtaláltuk azt is, mit csinál.

Azóta elkötelezett hívei vagyunk. Ő Puzsér Róbert, és a Pont FM-en megy a Demokrácia RT. című műsora. Nem megmondóember. Ő valóban megmondja. Oda, bele. A közepébe.

Fentről az ötödik sorban a középső, a műsor linkje nem működik, csak a főoldalak, de hát ők "csak" rádiósok.