Három végén égetem a gyertyát. juk. K a ceruzaelem, a laposelem, az adapter, az örökké kifogyhatatlan atommáglya, egy gyermek energiájával. Még amikor egyszerre két fogát húzták ki minap, akkor is csak egy napig törte le kicsinyég, aztán adott nekem. Lippi doktoranduszáról való meglógás utáni másnap hihetetlen sebességre pörgött fel, és a múltkori konyhás és fürdőszobafestéses jelenet után ismét kivégzett. Kifestettük a hálószobát. Ne piházzál, nem egyszerű ez. A ház ősrégi, beázásokkal. A levegő porral teli, az utcában folyó építkezésektől és bontásoktól. A polcok feketék. Többszáz könyv áll rajtuk. (egyszer meg kéne számolni). Az ablakok az előbbi okokból szintén tiszta dzsuvásak. Következésképpen a legkevesebb időt a festés igényelte, bár négyszer festettük az ótvar tapétát, kétszer fehérre, kétszer színesre. Azálea-szín.
Estére már mosolyogni is csak erőszakkal tudtam. Reggelre kijött a karomon az izomlázam. Most egész jól vagyok, bár egy alvásnak nem tudnék ellenállni. A (ba)szoba viszont álomszép lett, ahhoz képest meg főleg, hogy milyen állapotból indultunk.
És közben még be is vásároltunk, meg paradicsomos -kagylós jázminrizst is alkottam.
