Az úgy történt, hogy elmentünk, és egy nagymellű vörös elkért egy csikket meg egy érintetlen cigarettát, és beletette egy üvegcsébe egy kis cukorral együtt. Volt sok potméter meg drót meg rézlap meg ilyenek. A kezelés köröülbelül fél óra, meztelen talpad a rézlapon, kezedben rézrúd, a fejedenn pánt rézlappal. Ha nem vagy fejfájós. Ha igen, akkor nem. A nagymellű vörös folyamatosan riheg, meg mesél meg beszélget, ami jó, ha egyedül vagy, mert amúgy tökuncsi lenne. Valahogy úgy működik, hogy ez olyan biorezonanciás izé, ami az üvegcsébe tett cigi mintáját "kivonja" belőled, aztán valamit visszatölt. Azért van mellette cukor, hogy a cigi nélküli nassolást is megelőzzék. Majdnem mint egy agymosás. Valami ki, valami be. A páciensek 70 %-a az első kezelés után leszokik, a többinek még 1-3 kezelés kell hozzá. Én voltam az első bátor, hogy legyen időm Kn nevetgélni, aki rá is játszott, mint aki villamosszékben ül. A kép nem publikus. A végén azon viccelődtem, hogy mikor érünk már ki az utcára, hogy rágyújthassak.

Majd még sosem vártam ennyire, hogy odaérjünk a donpepébe és rágyújthassak és rendelhessek egy hatalmas adag palacsintát.