Tappancs blogja

Babucim értesített, hogy a névnapi este elmarad. Mert a fő ünnepelt tanul. Persze, előtte hisztizett egyet, hogy kevesen mennének őt ünnepelni. Hát pedig nem olyan nagy baj az. Mindegy. És elcsábított estére. Kérdem, és ha olyan kedvem van, ott aludhatok? Hát persze. De csak akkor alszom ott, ha hozzád bújhatok. Mert 111 napja nem aludtam egyedül, és fél éjjel forgolódtam ma is és mászkáltam. Hát persze, hogy odabújhatok. Úgyhogy ma finom, puha, meleg női test mellett fogok horkolni.

Lementem a sarokra, megkérdeztem, visszamentem húsz perc múlva, elkészültem harminc perc múlva. És most női lelkem elégedett. Nagyon.

Tegnap véletlenül belebotlottam Hoffmann Mónika oldalába (nem néztem a műsort, amiben feltűnt, de őt véletlenül pont láttam), és felötlött bennem, hogy írok neki, van-e kedve énekelni a Barbinak (és az ő lélegeztetőgépéért) rendezendő koncerten. A levelemre 9 percen belül érkezett pozitív válasz, majd a következő levélben a telefonszám. Átadtam A.nak -aki a koncert fő szervezője-, és elégedetten hátradőltem.

Koncert Barbiért.

Fodrászt keresek, aki ma vagy holnap levágja hajamat rövidre, és nem kér többet, mint 3500 forint.

Ilyen egyszerű frizuráról lenne szó:

Az összes flash player összes variációját és az összes update-ét letöltöttem és telepítettem a minap. De a wiwvel nem birkózik meg. Annyi időt ad, míg elolvasok egy levelet - ha elég gyors vagyok-, de válaszolni már nincs időm, mert bezárja az össze ie ablakot. Mostlégyokosdomokos.

Aztán még az is eszembe jutott az erkélyen cigizve és az elhaladó autókat nézve, hogy ha a mobiltelefon használata tilos az autóban, mert eltereli a figyelmet, akor miért nem tilos a taxikban a dvdlejátszó. Elöl.

Talán azért, amiért a taxis simán mehet a buszsávban, míg a mentő csak megkülönböztető jelzéssel?

Kurafik, bazmeg, kurafik. Ezért zárják be még a Lipótot is. Vagy az atom miatt. Az atom az oka mindennek.

Van egy pasi. Három hónap alatt rászoktattam a köszönésre. De hogyan szoktassam rá a kopogásra, meg hogy álljon el az útból, és ne az ajtóba, amikor tudva-tudja, hogy azon akarok bemenni?

A hídon toporogva azon gondolkodtam, hogy milyen véletlen, hogy mindkét perünkben nő a bíró. Bezzeg a válópernél férfi volt. Aztán az jutott eszembe, hogy lehet, nem is véletlen. Hisz a világon mindig mindent, amit a férfiak elrontottak, a nők hozzák helyre.

Aztán az is eszembe jutott az interjúról gondolkodva, hogy tulajdonképpen milyen szerencsés is vagyok, az emberek többségéhez mérten, hogy nem havi bruttó százért kell sosem güriznem. Vagy ez nem is szerencse?

Az egészet átvariáltam. Erős nyomásra.