A hídon toporogva azon gondolkodtam, hogy milyen véletlen, hogy mindkét perünkben nő a bíró. Bezzeg a válópernél férfi volt. Aztán az jutott eszembe, hogy lehet, nem is véletlen. Hisz a világon mindig mindent, amit a férfiak elrontottak, a nők hozzák helyre.
Aztán az is eszembe jutott az interjúról gondolkodva, hogy tulajdonképpen milyen szerencsés is vagyok, az emberek többségéhez mérten, hogy nem havi bruttó százért kell sosem güriznem. Vagy ez nem is szerencse?
