Tappancs blogja

no. csak igazam lett. néha utálom, amikor igazam van. szép csendben lett igazam. szelazsizny. ő sem tud mit kezdeni a helyzettel, és én sem. próbálkozunk, próbálkozunk, de valahogy nem az igazi. hogy miért mentem bele mégis? hát mert hátha. hát mert ha sikerült volna, az jó lett volna. nem nekem. és különben is. volt már olyan helyzet, amibe eleve vesztesen mentem bele. és tudtam. de biztos akartam lenni benne. húszezer forintom bánta. most meg egy jól induló barátság. csak megtanulom végre.

---

munka még mindig nincs. a történések, mint a fiókban való pénzfelvételkor a régi kollégák nyakbaborulása, és a kávémeghívás ugyanaznap, de mástól  - egy közömbös voltkolléganőtől - csak időlegesen  színesítik meg a hangulatomat. egyre jobban ellep a szükségtelenség érzése. főleg, amikor így éjjelente nekiállok böngészni a hirdetések között.

-z-

néha belenézek a tükörbe, keresgélek. akkor is látni vélem, amikor nincs ott. az előbb halványan láttam. akkor örültem kicsit.

mit még. multivitamint iszom. azt.

aludj csak, én addig álmodom

vállgödörről, bársonysima bőrről, izzadt testekről, olyan a [censored], mint egy tizenhat éves szűzlányé (olyan szűz?)

ma vigyorexet szedtél be?

nem, csak felszabadultam.

bizonyos értelemben. dühös vagyok. vagy mégsem? (doktor úr, én olyan bizonytalan vagyok. vagy mégsem?)

félig átsütött huszonötdekás argentin marha szték és vargányamártás és páratlan kiszolgálás (hazavigyük?)

szeretem. na. aludjam át ezt a pár hetet.

olvasom a naplóját, és minden saját kínom semmivé válik és elönt a fájdalom, amit érez, és persze megint én érzem hibásnak magam mindért...
mindez előtt még meg akartam fogalmazni mindazt, ami bennem kavarog.
kavargott ma. két perccel ezelőtt semmivé foszlott. amikor megláttam azokat a betűket.

vettem dinnyét.
a dinnye olyan, mint a szex. ha jó, akkor jó. ha nem, azért akkor is jó.

vajon szerencsés véletlen, avagy szándékos előnyhöz juttatás az a tény, hogy az ac-n a cég a - saját profiljától eltérő témájú - szituációs játék témájául pont az én tapasztalatommal megegyezőt választja?

vajon miért pont a mai napot választotta a másik cég képviselője, hogy múltkori nemleges válaszom után felhívjon, hogy mégis meggyőzzön?

vajon miért pont ma kezdtem el hiányozni mindenkinek, nem pedig az elmúlt két napon?

mikor akkor lett volna legnagyobb szükségem rájuk?

minden mindegy

lefekszel, a mindegy elönti az egész testedet, fejben megírod a végrendeletedet, nem is hosszú, javak nélküli materialista vagy, figyeled kívülről, a mindegy makacs, és várod. nyugodtan várod, hogy jöjjön, nem zavar semmi, és senki, végigpörgeted a fejedben az életed, végigpörgeted a lehetséges jövőket, és végül a várakozás tűnik a legjobbnak, legfájdalommentesebbnek, kicsit persze szomorúak lesznek, néhány percre végigfut bennük, hogy miért és hogy' nem vették észre, majd ez is elmúlik, és az élet megy tovább, és mindenkinek könnyebb lesz. kicsit még csodálkozol azon, hogy milyen hideg van a fejedben, bevillan, hogy tán mégis lehetséges az apai örökség ilyen korban is, de már ez is mindegy, csak vársz és vársz, csend van, mélységes csend, még próbálkozol telefonálni, az sem sikerül, még próbálsz kommunikálni egy sziával, aztán az is mindegy már, és csak vársz. de nem jön. dühösnek kéne lenned, de az sem sikerül. anyai örökséged egy pillanatra elönt sajnálattal, átlépsz rajta, és vársz.

és már semmi sem érdekes. már semmi sem fáj. már semmitől sem félsz.

az ilyen napokat követő ilyen reggeleken minden mindegy

miért.

??

egy pohár édes fehér habzóbor halványkék xanaxszal

igyekezzünk felejteni a matematikát, felebarátim, legfőképpen az kettővel, satöbbivel való szorzást

"a hármat szádra ne vedd"

kérek egy cheat-et, hogy gyorsabban teljen az idő

FJZWWVJZKLKL

I'm beginning to see the light

dudál

hihetetlen erő van bennem, lefelé tekeredő spirál, transzformer a létben, "mi mind egyéniségek vagyunk"

az őrület határa már ragyog

"takarítónő-ő"

menj már aludni, te hülyekurva!

ti meg menjetek, meneküljetek, nincs itt semmi látnivaló, kérem.

reggel azért találjatok meg, utálnám, ha már büdös lennék.

egy ölelés...

csak egy érintés, csak egy csók, csak egy közelség, csak egy kis valóság

ebben a lét nélküli létben, test nélküli létezésben, határok nélküli lebegésben

egy mágneses talpú bakancs lelkemnek egy űrhajós filmből

Hello darkness, my old friend, I've come to talk with you again...

a második felvonásban a cégnél voltam...néztem a sarokból, mint kívülálló, mint egy mozit....és nem tetszett, amit láttam...és érdekes módon ez nem elégedetté tett, hanem szomorúvá...és nem csak a kívülállóság érzetétől..

-z-

és vannak olyan reggelek, amikor azon gondolkodom, kilenc óta, vajon tényleg vasárnap van-e. és amikor megfürdöm, akkor azon, vajon tényleg nyár van-e. fázom. nagyon. és csakazértsem csukom be az ablakot - befűtsek? nyáron? -. időtlenség-érzés. a rossz értelemben. nincsenek határaid, nincsenek gondolataid, konkrétan meghatározhatóak, nincsenek emberek, mindenki csak álmodban létezik, testetlen vagy, mint a star trekben az alakváltó, az egyedüli hang a hot fudge, és mintha ez tűnne az egyedüli valóságosnak az életben, eszedbe jut egy novella az örök álmodásról, ahol a szereplők az álommal való kísérletezés végén már nem tudták eldönteni, hogy amiben vannak, álom-e vagy valóság, és amikor végre azt hitték, ez végre valóság, mindig felébredtek - és nem találom a könyvet, merde! -, és nagyon fel akarsz ébredni, nagyon.

-z-

luftballon vagyok, lebegve fenn az égen, nézek lefelé, és arra vágyom kimondhatatlanul, hogy egy kar felnyúljon, és megfogja a madzagot, és szorítsa erősen.