Tappancs blogja

hosszú idő óta az első nap, amikor csak simán rosszkedvem van, semmi más. ültem pár órát a városligetben, pár percet álltam a zenei színpad előtt.  a réten meg a vénpicsák...na, kérem, az volt az igazán szórakoztató. az még elment, hogy a három nő addig nyaggatott fél éjjel, míg igent mondtam, bár a két kezemen meg tudtam volna számolni, ki mindenkit nem óhajtok látni, de gondoltam, a kedvükért majd nem nézek oda. hát elég nehéz volt. siralmas. a végső döfést egy korombeli vékony liba adta meg, amidőn mindösszes ötven kilójával, barnára aszalt ráncos bőrével leült velem szembe egy pokrócra, felhasogatott "divatos" farmerban, majd ahogy felhúzta a lábát, az egyik hasítékon át szembe nézett velem a fehér tangája, félrecsúszva, mögötte/mellette pedig a szintén barnára aszalt, fonnyadt puncija.

az élmény hatására úgy döntöttem, ha beledöglöm is, eszem minden nap rendszeresen, és inkább legyek száz kiló, mint ilyen kóró. (mondjuk ez nem éppen reális veszély esetemben, de biztos, ami biztos)

az énekes lánynak mindössze két dologgal volt problémája: a hangokkal meg a szöveggel. inkább táncolt volna.

annyira, hogy képes voltam hazagyalogolni, hogy mamim maradhasson, ő legalább jól érezte magát. (a dolog komolyságát úgy tudnám érzékeltetni, hogy én NEM gyaloglok. nincs az az isten. a sarki cukrászdába is kocsival járok.)

"te egyszerre vagy minden szinte, amit nő adni tud." - micsoda bók. megható. mégis valahogy szomorú leszek tőle. clinton-riportot nézek, és imádom, ahogyan beszél és értem, amit mond. és délután hagyom előjönni a rosszabbik énemet. gonosz leszek, gúnyos, semmivelsemtörődő, és kiröhögöm a gyengébbeket, legalábbis azokat, akik sötétek. csak alkoholt ne adjatok, mert akkor a pasik nem lesznek biztonságban.

ennyi önbizalmat szeretnék....

fáj a fejem, megyek interjúzni, a tökéletes néven említett hirdetésre (a "kedvencem" ma ez, egész nap nézegetem, és röhögök, különösen a "WOW!!! EFFECT" elváráson), sütött a nap, nyitva az ablak, ettem, házat álmodtamtunk, kedves féltékeny (ez szórakoztat), éppen most tisztáztam egy régóta fejemben járó kérdést (szomorú az eredmény, de nem lehet én mindig a survivor; sőt, szinte sosem, na mindegy), megtanultam, mi az az acting out, és hogy nem jó, ha azt csinálom, ja és erről jut eszembe, ismét bejelentkeztem az angoltanáromhoz, és sikerélménnyel tölt el a proaktivitásom, és nem mellesleg Ivánnak csodás hangja van a telefonban.

nyah.

amikor kínodban már - hajnalban nincsenek jó filmek - hustlert nézel, és éppen asian fever megy, és ugyan néha a hányinger fog el, de azért végignézed, mert a fejedben post formájában jönnek a gondolatok; na az már nagyon gáz.

visszavonom a "már a pornó sem a régi" című kitételt, a ma éjjeli egyenlített.

- mindenki fogyókúrázik. férfiak és nők is. mindnek striás a bőre. (nem volt kivétel, pedig négy menetet megnéztem; maradok gömbölyű, jelentem - nem mintha más tervem lett volna -)

- a nőknek nem volt melle. igen, tudom, az ázsiak nem a nagy mellről híresek, de ezek nem kicsik voltak, hanem nem volt. hanyattfekve, mint egy férfi. (a teljes igazságért említsem meg az egy kivételt. ő viszont valóban az, mármint kivétel, mert még négykézláb sem formátlanodott el neki, szóval szép volt; nála a feje egyenlített - fénykardot neki)

- mindenkinek csúnya volt a bőre, pattanásos, ápolatlan. tudtommal vannak testkozmetikumok is, például a fényképezéshez. (vagy azzal együtt volt ilyen? milyen lehet akkor kozmetikázatlanul?)

- mindenkinek zsíros, mosatlan volt a haja. főleg a férfiaknak.  (esküszöm. bottal sem piszkálnám meg őket. mennyit fizetnek ezeknek a nőknek, hogy az ilyeneket még magukba is engedik?)

- a nők egy másodpercre sem izgultak fel. nem, nemcsak orgazmusuk nem volt, fel sem izgultak. csipetnyi bőrpír nem látszott rajtuk sehol. (tudod, arra a mellkasi piros foltos dologra gondolok)

- az ázsiai nők fejszerkezete dugás közben még inkább majmosabb (nem, nem vagyok rasszista, de a neandervölgyiek jutottak eszembe. főleg a fogaikat látva)

- a szájuk állandóan guminőre emlékeztetően volt tátva (ezt még vizsgálom, hogy ez tanult, vagy én is így tartom a számat olyankor. de kétlem)

- egy szó beszéd sem volt. egy szó sem. a hangok két kategórába voltak sorolhatóak, úgy mint 1. sssssszzzz-áááááh és 2. mmmm-grrrrrr

- két esetben fogott el a hányinger (bokákolásig; és nem kétszer, hanem két esetben), 1. csók mímelésekor (messziről, nyelv kidugva "ne érezzük a másik szájszagát"-feeling), 2. ejakulációkor (ajkak beszíva, egy csepp se menjen bele; érezhetett valamit)

le lehet vonni a következtetést: mazochista vagyok.

és mondjátok, hogy a férfiak többsége nem gerjed erre. könyörgöm. hagyjátok meg a hitemet.

- az előbb tíz percre besütött a lakásba a nap - lássuk be nagy teljesítény az időjárástól, hisz napok óta nem. pedig kelettől nyugatig ablakok vannak.

- péterbarátom meglátogatott messziföldről, és ettől jobb kedvem lett és ettem valamit.

- tegnap felhívott az egyik régebbi interjús, és érdeklődött, mi újság velem. pedig csak egyszer találkoztunk. és még lehet fokozni: azt mondta, ha hozzá nem megyek (amit nagyon sajnál), mármint dolgozni, akkor megpróbál beajánlani máshoz. (itt, Budapesten, meglep az ilyen emberség)

- jelentkezett a kg (akiről szó volt)

csak egy kis ellenpont. na.

"A nők nem szeretik sem a bólogató kiskutyákat, sem az ordító majmokat. Azt szeretik, ha csendben lépked mellettük a tigris."

a salmahayek egy tigris

én meg egy nő

megtalál egy régi barát. akkor bántad, hogy nem látod többet, nade biztos a barátnő sok időt követel, vagy te tettél valamit öntudatlanul. szomorkodsz, néha eszedbe jut, és egy ezredmásodpercre felhorgad benned a düh, és a mellőzöttség érzése. a lány közömbös volt, kislány, sosem értetted, mi köti össze őket, de elfogadod, ő életük. amikor megtalál, kiderül, hogy a barátnő a múlté, faggatózol. és nem hiszel a fülednek szemednek: " jól értem?? miatta nem láttalak ilyen hosszú ideig?? " - " jól! yesss, nem voltál neki szimpatikus, túl nő voltál "

hát komolyan. eszemfaszommegáll.

feladtam a küszködést. bekapcsoltam a radiátorokat. augusztus van. ma még. egyesen elég kellemes, de már nem érzem legalább azt a csontig hatoló nyirkos hideget. mondjuk, salmahayek is segített ebben, valami csak lehet abban, hogy belülről rág a hideg. - nem, nem kérdeztem meg. valahogy nem. majd. - a penelopecruznak meg kicsi a melle. "csodás a csókod"

az elmúlt egy évben sokszor gondoltam rá. sokakkal beszéltem. még a green card lotteryre is beneveztem. hátha. rendszeresen olvasgattam a florida.hu-t, satöbbi.  de a ma reggel - amikor ezt olvastam - az a pont, amikor ha valaki azt mondaná, gyere, lakhatsz nálam, amíg megveted a lábad, azonnal mennék a vízumért és eladnám a zsuzsit, és nem érdekelne semmi.

update 08.30. 15:20 - a hivatalos green card lottery oldal (köszönet érte swan-nak)

azt mondja, az a bajom, hogy előítéleteim vannak. hogy eldöntöm, mások mit válaszolnának egy kérdésre. hogy mit tennének. hát megkérdezem. meg én. a kisszekrényem összes borát felteszem, hogy én tudom jól, és nem fog meglepetés érni. van köztük ilyen nászutas-féle is. - jut eszembe, azt álmodtam, hogy eljegyeztek. kaptam egy vékonyka, fehérarany, vagy platina lehetett, brillköves gyűrűt. és én azon nyűglődtem, hogy sima karikát szeretnék, a belsején véséssel. az álomból nem derült ki, kitől kaptam. ha az álom az, amitől félünk, vagy amire vágyunk, akkor ez mit jelent? - közben jól megállapodtunk, hogy a férfiak és a nők mégsem különböznek annyira egymástól. viszont nem értünk egyet a holnapnak vagy jövőnek éljünk kérdésben. én már nem tervezem a jövőt. valami úgyis szétbassza. "ha a mának élnék, már régen megdugtalak volna" közben meg fel van készülve az azonnali végre. beszélek vele, és mintha az inverzemmel beszélnék. vagy a másommal. skizofrén egy érzés. talán én már a mának sem. nem is ettem semmit egész nap. coming soon nothing.

már az is idióta érzés, hogy kedvessel nem tudtam erről beszélni. illetve ő nem velem. azt sem tudom, mit kezdjek ezzel a dologgal. hisz mindig azért szerettem, mert mindent meg tudtam vele beszélni. és ez most egy vödör hideg víz. nem az ő hibája. szavaim sincsenek. csak nyavalygok. hát kinek kell egy ilyen nyavalygó öregedő senki. úgy tűnik, senkinek. sem férfinak, sem munkáltatónak. talán még a cv-n is átsüt.

közben meg olyan szexfilm ment a háttérben, amiben a nőknek orgazmusuk volt.

már a pornó sem a régi.