azt mondja, az a bajom, hogy előítéleteim vannak. hogy eldöntöm, mások mit válaszolnának egy kérdésre. hogy mit tennének. hát megkérdezem. meg én. a kisszekrényem összes borát felteszem, hogy én tudom jól, és nem fog meglepetés érni. van köztük ilyen nászutas-féle is. - jut eszembe, azt álmodtam, hogy eljegyeztek. kaptam egy vékonyka, fehérarany, vagy platina lehetett, brillköves gyűrűt. és én azon nyűglődtem, hogy sima karikát szeretnék, a belsején véséssel. az álomból nem derült ki, kitől kaptam. ha az álom az, amitől félünk, vagy amire vágyunk, akkor ez mit jelent? - közben jól megállapodtunk, hogy a férfiak és a nők mégsem különböznek annyira egymástól. viszont nem értünk egyet a holnapnak vagy jövőnek éljünk kérdésben. én már nem tervezem a jövőt. valami úgyis szétbassza. "ha a mának élnék, már régen megdugtalak volna" közben meg fel van készülve az azonnali végre. beszélek vele, és mintha az inverzemmel beszélnék. vagy a másommal. skizofrén egy érzés. talán én már a mának sem. nem is ettem semmit egész nap. coming soon nothing.
már az is idióta érzés, hogy kedvessel nem tudtam erről beszélni. illetve ő nem velem. azt sem tudom, mit kezdjek ezzel a dologgal. hisz mindig azért szerettem, mert mindent meg tudtam vele beszélni. és ez most egy vödör hideg víz. nem az ő hibája. szavaim sincsenek. csak nyavalygok. hát kinek kell egy ilyen nyavalygó öregedő senki. úgy tűnik, senkinek. sem férfinak, sem munkáltatónak. talán még a cv-n is átsüt.
közben meg olyan szexfilm ment a háttérben, amiben a nőknek orgazmusuk volt.
már a pornó sem a régi.
