Tappancs blogja

hogy én mit nem adnék most egy aszpirinért....

update 11:19. szerintem lázas, mert rázza a hideg

akartam írni a vidéki sültkacsától kezdve a megmentőig. de aztán mégse. beszorult.

ki van száradva a szám széle.

majd kéne írni arról a zártkörű filmbemutatóról is. de tudod, mit? nézd meg. úgy hívják, a könnyek völgye. a feladat, hogy ajánljuk másnak.

szóval másnak se legyen jobb, mint nekünk babucival. link nincs, dolgozz meg érte.

the lake house dvd

Le fate ignoranti dvd

nokia 6131

Popper Péter: Szeretetkönyv

Antal József: Diagnózis

gésagolyók

Réz András: Válogatott szorongásaim

fűző

Ezennel keresek korrekt, gyors, pontos, komoly és komolyzenét kedvelő bérgyilkost szomszédaim gyors, ámde nem fájdalommentes likvidálására. Fizetség: természetben. A testem vagy a testük.  Ők többen vannak.

ha én most nem bérelni, hanem kiadni szeretnék egy lakást, akkor tuti, hogy nem fénykép nélkül hirdetném.

de ez én vagyok.

...a szomszédban buli van, szól a recegtetős dajdaj, hosszú kitartott hajlításokkal, és már nem sokáig bírom ezt. főleg, hogy meghallottam, hogy tapsolnak is hozzá. ritmikusan. szerintük ritmikusan. megyek albérletek keresni a neten. ihaj. de tényleg.

szóval az egyik apuka lesz, és hosszan beszélgettünk a gyermek nevéről és a jövőről. időszerű, nem? épphogy már nem zigóta a kis drága. arról, hogy szerintem nem időszerű, nem beszéltem neki, mert nem akartam elrontani a kedvét, és most sem fogok, mert nem innen kéne megtudnia a véleményemet.

a másik mesél egy csókról, mire én, a magam vitriolos módján "engem bezzeg nem csókoltál meg", mire ő köpni-nyelni nem tud, K. sem, amikor elmesélem, de mit tegyek, a magas labdákat nem bírom kihagyni (ide szmájli, jól)

a harmadikat seggberúgom, mert rég nem láttam, és amilyen vagyok, nemsokára még a számját is kitörlöm a telefonomból.

a negyedik pedig pakol utánam (áááá), letörli a kóbor vízcseppeket utánam (áááá), a hűtőben dobozokba rak mindent mérnöki precizitással, isteni kenőmájas zsemlét készít, tudja, hogy zsemléből és paprikából a fonnyadtat szeretem, pedig csak egyszer mondtam el, gondját viseli zsuzsinak és nekem, imádja a főztömet, az illatomat, a bőrömet és a hájamat  ....és tulajdonképpen ő az első.

nagy ritkán beleolvasok voltbarátnő naplójába, hogy miért, miért, mittudomén, önkínzás, káröröm, gőzöm sincs, de jól elbeszélgetek vele magamban néha, néha meg jól felbosszantom magam, főleg, amikor azt látom, hogy permanensen ott vagyok a gondolataiban és még mindig nem tud objektíven gondolni rám. egyik nap egy fórumban dicsérték a haját, mire hozzátettem. hogy pótolva van, amit részemről nem értek, mert anélkül is gyönyörű. ezt azonnal elmesélte neki valaki -mert ő nem olvas ám fórumot-, de elakadt az információban a pótlásnál. és rögtön jött ironikusan a reakció. én ezt nem értem. illetve dehogyisnem. olyan szemüveg ez, amit nem vagyok hajlandó használni. olyan szűrő, amely csak azt látja meg, ami belefér abba a képbe, amit képzelnek arról, hogy a másik mit gondol. és tudjuk, hogy ez a legtöbbször nem valódi. így jártam magam is a takarós esettel minap reggel, más indíttatásból. de ezek csak apró dolgok. kiakadni a gyerek-témán szoktam. ettől teljesen kész vagyok. no persze nem miatta, hanem a nyomorult leendő gyermek miatt. számomra ez nagyon kényes téma. aki ismer, tudja, miért, és tudja, mennyire. képtelen vagyok feldolgozni, hogyan képes valaki a gyermekvállalást egy üzleti vállalkozáshoz hasonlítani. hogy arra nem képes, de egy gyermeket biztosan fel tudna nevelni. hogy az isten áldja, itt gurul el a gyógyszerem. de komolyan. hogy egy normális ember tudja, hogy a gyermek milyen felelősség, hogy minimum húsz évre szól, de inkább többre, és nem lehet feltenni a kispolcra, ha nem megy, vagy meguntuk, vagy rájöttünk, hog mégis inkább az oldmansbe járnánk minden héten, és mégis inkább az utcákat járnánk éjjelente, és nem lehet átadni a nagymamának, mint a kutyát. kimondottan dühös vagyok ilyenkor. A. sajátos nevelési módszerei mellett oroszlánként ragaszkodik a lányokhoz, és én ezt mindig is sokra becsültem. és soha nem értem meg voltbarátnőt, és remélem, soha nem lesz gyermeke. nem rosszkívánság ez, hanem realitás. jobb lenne neki is, ha így lenne.

ma reggeli töpörögésünket hallottuk.

mindezek mellett valaki apuka lesz, és máris felelősebben gondolkozik, mint ő.

vérteknősök. eszembe jutott gyermekkorom, amikor jóban voltunk a vidámparkos és állatkertesekkel, és mindig belógtunk nyaranta. és nem volt túlszabályozás, nem volt szigorúság és nem volt drága a perec, és május elsején mindenki ott volt az aznap megnyílt vidámparkban, és kaptam lufit, és ha jó kedve volt a körhintásnak, nemcsak három perc volt egy menet, hanem egy korsó sör, amíg lefolyt. neki a torkán. a szomszéd bódéban. aztán egyszer úgy jártam, mint a svéd kisgyerek az öt kiló bélyeggel. tizenöt perc után rosszul lettem, és azóta nem gyűjtöm a vágyom a körhintára. viszont minden állatot ismertem, és köszöntem az egyszem nagy gorillának, és mindőjüknek tudtam a nevét, és azt is megengedték, hogy néha segítsek etetésnél, és minden gondozó kedves volt és gondoskodó, és soha nem mondták, hogy nem érnek rá. és senki nem panaszkodott, hogy "ennyi pénzért...??"

valamiféle folyamatoptimalizálási projekt keretében vizsgáltuk a várost, többek között a folyókat és hidakat és gátakat, és hasonló építményeket, nem tudom, mit vizsgáltunk rajtunk, de fölengedtek az egyikre, ott a greshem-palota előtt, és az nagyon tetszett nekem, hatalmas volt, és fémből volt, és lenyűgözött a konsktrukció és a hatalmasság, és körben kicsi színes házak voltak, és rácsodálkoztam a formájára, arra a kacskaringós u-betűre és arra a házra, ami bizonyos időközönként elfordult, két fázisban, a folyó egyik partjáról a másikra és az első fázisban elállta a víz útját, és elandalogtam rajta, milyen lehet ott lakni, milyen extrém és izgalmas, és végül megnézhettük a házat is, amiről kiderült, hogy szálloda, és csodálatos kilátás nyílik a teraszáról, és ahogy ott álltam és hú-ztam meg hű-ztem, és még a szemüvegem is levettem, amikor megláttam, micsoda gyönyörü havas és csipkés fjordok veszik körbe, a látvány megigézett, és le akartam fényképezni, de a hajnali ködben nem látszott volna szépen, pedig úgy megmutattam volna anyámnak, ő imádja az ilyeneket,

nos

akkor csörgött a telefon

és

felébredtem-

- és a telefonban ritmikus dübörögés volt, majd megszakadt, és amikor rémülten visszahívtam, nem volt kapcsolható. és én tizenöt hosszúhosszú perc alatt ismét átéltem Azt.