szóval az egyik apuka lesz, és hosszan beszélgettünk a gyermek nevéről és a jövőről. időszerű, nem? épphogy már nem zigóta a kis drága. arról, hogy szerintem nem időszerű, nem beszéltem neki, mert nem akartam elrontani a kedvét, és most sem fogok, mert nem innen kéne megtudnia a véleményemet.

a másik mesél egy csókról, mire én, a magam vitriolos módján "engem bezzeg nem csókoltál meg", mire ő köpni-nyelni nem tud, K. sem, amikor elmesélem, de mit tegyek, a magas labdákat nem bírom kihagyni (ide szmájli, jól)

a harmadikat seggberúgom, mert rég nem láttam, és amilyen vagyok, nemsokára még a számját is kitörlöm a telefonomból.

a negyedik pedig pakol utánam (áááá), letörli a kóbor vízcseppeket utánam (áááá), a hűtőben dobozokba rak mindent mérnöki precizitással, isteni kenőmájas zsemlét készít, tudja, hogy zsemléből és paprikából a fonnyadtat szeretem, pedig csak egyszer mondtam el, gondját viseli zsuzsinak és nekem, imádja a főztömet, az illatomat, a bőrömet és a hájamat  ....és tulajdonképpen ő az első.