Tappancs blogja

Félestés kínlódásunk után szagemberhez fordultunk, Lippit bemutattuk Nancynek, megkínáltuk vacsorával, de nem kért. És miután belopta magát kedves szívébe, bár ő sem bírt a routerrel, így még mindig egyszerre csak egy gépen háló, kedves ímgyen szólalt meg "hát akkor ma is csak dugunk".

Miután Nancy hadállásokat épített ki a franciaágy alatt, ahova az ajtó benemcsukása folytán lopózott be, és ezért kisebb bedroom-fightba bonyolódtunk, ma két lépés távolságot tart. A feszültség fokozódásakor beássa magát a wckagyló mögé, s gyanakodva sasol kifelé. Kénytelen leszek manipulációkat alkalmazni a bizalma visszanyerésének érdekében. Úgymint nemfigyelekrád és sárgarépa. Most épp tapétarágással demonstrál.

A vakolóscsávó másnapra ígérte a vakolást. Meglepő-e, hogy még mindig van lukunk?

Tegnap egész este mászkáltunk, meg én is ma is, mert holnap szülcsinapcsija lesz Babucimnak, de csak félsikerrel. A mai estét meg fogorvossal töltjük. Nekem nem fog fájni.

És láttam egy burzsuj hajléktalant. Árpád-híd, pesti hídfő. Rengeteg takaró, rengeteg párna, rengeteg zacskó, nejlonszatyor. A férfi ült, és beszélt, tán a nőhöz, ki tudja, a nő ült, a takaró alatt, bal keze a fülén és hallgat. Leplezetlenül figyelem a kocsiból, nem veszik észre. Egyszer csak a nő megszólal. Mozog a szája. És akkor meglátom a kezében a mobiltelefont. A sokkot fokozza a rengeteg holmi végén látható hatalmas papundeklidoboz, rajta rajzok, virágok, napocska. Oldalán felirat: "Thermo homeless home"

Nancy már kijár a ketriből és rodeózik fel- s alá a lakásban, hívásra bejön az előszobából és ha meglát, odajön hozzám szimatolni.

Azt mondja nekem pénteken a jázminos légfrissítőre, hogy punciillata van, aztán ma reggel nem kaptam kamillateát az éjjeliszekrényemre. De már nem tart sokáig.

(A rubintréka szerint a hím lót kannak vagy baknak hívják. Esküszöm, nem értem ezt a világot.)

Nancy úgy randalírozik a ketriben, hogy szanaszét szállnak a fenyőforgácsok és a tavasz- és mezőillatú széna.

Megkaptam a táppénzemet. Részletezzem az örömemet az összeg láttán, vagy elképzelhető?

Kiküldött tudósítónk jelenti: a tervezett túszakció keretében Nancyt sikeresen kiszabadították bátor felkelők. Részleteket egyelőre nem közöltek.

Vannak napok -bár egyre ritkábbak-, amikor semmi sem jó. Ki tudja, mitől, a hormonok, vagy a tisztulás, vagy úgy egy túlcsordult csepp a pohár szélén. Ilyenkor semmi sem jó. Ilyenkor dagadtabb vagy, elviselhetetlenebb vagy, csúnyább vagy, szerethetetlenebb vagy, mint máskor. Ilyenkor nem érted, mit szeret rajtad, ilyenkor nem érted, mitől vagy egyáltalán életképes. Ilyenkor hiába főzöl, hiába igyekszel, hiába foglalod el magad bármivel, mindig csak azok a dolgok jönnek előtérbe, azok a rosszak. Mások szemüvegén látod magad, és hiába tudod, hogy hamis az az üveg, belelovalod magad. Két ember vagy, egy testben. Egy józan és egy érzőgombóc, és az utóbbi mindig erősebb. Meg pesszimistább. Próbálod összegyűjteni, mitől csordul túl, keresed a magyarázatot, találsz is néhányat, és közben végig feszt tudod, hogy ez mind csak magyarázkodás. De a könnyek nem állnak meg, lefolynak arcodon a fürdővízzel együtt. És amikor látod az arcán az értetlenséget, és érzed, hogy magát okolja, de nem tudod megértetni, hogy nem tőle van, ezt az egészet mind magad teszed, magaddal, vele, akkor még jobban fáj. És amikor próbálja megérteni, és próbálod megértetni, nem tud mást tenni, csak próbálni kibogozni a csomót, belekapaszkodni valamibe, amitől érthetővé válik az egész, akkor már megbánod, hogy egyáltalán mondtál valamit, hisz nincs magyarázat, nem tudod átadni, nem tudod megfogalmazni, és ő csak még jobban szenved tőle, és még jobban magában keresi a hibát. Pedig ez a legrosszabb út. Hiszen tőle létezel, érte létezel, és ő ad értelmet ennek az egésznek. És amikor eljutsz idáig, ez csak olaj a tűzre, hisz te azt képzeled magadról, hogy milyen kis önálló lény vagy, nem mások szemében definiálod magad -dehogynem-, és megcáfolódik minden eddigi, minden eddigi kijelentésed, minden eddigi viszonyulásod, hisz ez más, hisz ő más, és te is más vagy. Mert minden kapcsolat mást hoz ki belőled. És attól vagy boldog, hogy ő a legjobbat. És ettől már majdnem szereted magad. Már ha megengeded magadnak.

Csak a könnyek múlnának már el.

Elszundítottam egy kicsit, és rögvest annyit álmodtam, mint máskor egy hét alatt. Főként otthon volt, gyermekkorom színhelyén. Az első este gyalogoltam haza a buszról, mellettem egy férfi énekelt és monológozott, de nem láttam a sötétben, aztán én is dúdoltam kicsit, és hirtelen megfordultam, hogy meglássam, sárga ing volt rajta, a két karját széttárta nekem háttal, mire én is, és mire megfordult volna, gyorsan elfordultam, hogy ne vegyen észre. A második este egy ribizli- és málnaszedésről mentem haza, végig vörös szőnyeg volt, és bennmaradt a szőnyeg alatt a zoknim, és álltak mellette, és én azon sajnálkoztam, hogy nem vittem haza több gyümölcsöt, mert olyan rövid ideig terem úgyis mindig. A harmadik este meglátogattam valakit, és dina volt ott, és nem kapcsoltuk fel a villanyt, és az ajtót sem zárta be, amikor beléptem, csak rögtön megcsókolt, és én csukott szemmel simítottam végig a testén, és arra gondoltam, hogy némár, ez a dina itthon is harisnyatartóban és tűsarkúban jár, és nem izgatott fel a csókja testileg, de hagytam, mert kíváncsi voltam, milyen, és figyeltem, milyen érzés, aztán átfordult velem a földön, a kő hideg volt és eszembe jutott, hogy nyitva az ajtó, aztán elment a sarokba és egy férfival figyeltek onnan, milyen zavart vagyok, és közben valakinek a gyerekei táncoltak az utcán, és lementek a színpadról, és már senki sem látta, ahogy a tömegben táncolnak, csak én.

Mondjuk előtte elolvashattam a titkosított naplóját valakinek, és egy kicsit felkavart.

A vicces történet folytatódik. Itt volt a biztosítós, megnézte, megkérdezte, mikori. Mondom 2005. július. Jadehogy a házbiztosítás 2005. novembnertől van. Jamondom, és ez engem hol érdekel, hogy közben biztosítót váltott a ház? A közös képviselő aszondja, akkor a lakástulajdonosnak kell kifizetnie. Mondom, na azt felejtse el, és azt sem kérdezem, miért mond ilyen fasságot. Jön a taxis lentről, kérdi tőle, mikor volt ez, hát ő nem emlékszik, mire emlékeztetem, hogy ez bizony két éve nyáron, ha emlékszik, hogy pont ő kopogott be, hogy legyekmárszíves. Ő akkor sem emlékszik. Közösképviselő vissza, jahogy a vakolóember holnap jön. Mondom, tényleg, pedig nem írtam megrendelőt. Jahogy azt nem is kell. Mondom, akkor jöhet, de fizetni nem fogunk, nem mi kértük, hogy verjék szét a fürdőszoba falát.

Közösképviselő csendben balra el.

to be continued

Ja és azt akartam még megtudni, hogy a mi a nyavalyát kell csinálni a kenyérrel, hogy ne kalácsállagú legyen. Megdagasztottam, meg ilyesmik, de mégis olyan, minta kalács. Hát mert ez az első kenyerem, az első itthonsütött. Ahhoz képest persze finom, meg jól néz ki, de alul meg oldalt nincs kérge, és fent sem kenyérforma a kérge, és belül isteni finom kalácsállagú tészta van. De én kenyérkinézetűt szeretnék. Azt hogyan kell??

Ja, az van még, hogy iszonyatosan sürgősen* kéne egy jó nőgyógyász, mert a múltkori köcsög volt, a mostani meg nem hajlandó megvizsgálni a kórházban, csak a magánrendelőben ("A kórházban nem tudom megvizsgálni."....ehhhh......).

*három napon belül, péntekig.