Elszundítottam egy kicsit, és rögvest annyit álmodtam, mint máskor egy hét alatt. Főként otthon volt, gyermekkorom színhelyén. Az első este gyalogoltam haza a buszról, mellettem egy férfi énekelt és monológozott, de nem láttam a sötétben, aztán én is dúdoltam kicsit, és hirtelen megfordultam, hogy meglássam, sárga ing volt rajta, a két karját széttárta nekem háttal, mire én is, és mire megfordult volna, gyorsan elfordultam, hogy ne vegyen észre. A második este egy ribizli- és málnaszedésről mentem haza, végig vörös szőnyeg volt, és bennmaradt a szőnyeg alatt a zoknim, és álltak mellette, és én azon sajnálkoztam, hogy nem vittem haza több gyümölcsöt, mert olyan rövid ideig terem úgyis mindig. A harmadik este meglátogattam valakit, és dina volt ott, és nem kapcsoltuk fel a villanyt, és az ajtót sem zárta be, amikor beléptem, csak rögtön megcsókolt, és én csukott szemmel simítottam végig a testén, és arra gondoltam, hogy némár, ez a dina itthon is harisnyatartóban és tűsarkúban jár, és nem izgatott fel a csókja testileg, de hagytam, mert kíváncsi voltam, milyen, és figyeltem, milyen érzés, aztán átfordult velem a földön, a kő hideg volt és eszembe jutott, hogy nyitva az ajtó, aztán elment a sarokba és egy férfival figyeltek onnan, milyen zavart vagyok, és közben valakinek a gyerekei táncoltak az utcán, és lementek a színpadról, és már senki sem látta, ahogy a tömegben táncolnak, csak én.
Mondjuk előtte elolvashattam a titkosított naplóját valakinek, és egy kicsit felkavart.
