Tappancs blogja

apu. elkezdődött.

sajnálom.

http://index.hu/politika/belfold/2007/marc15/pp/#5278

"Apa! Kezdődik! Ugye nézed? Ugye büszke vagy rám?



Apa! Kezdődik! Megyek fel a lépcsőn! Szavalni fogok! Híres színészekkel, az egész ország előtt! ÉN mondom majd el a talpramagyart! Jó, tudom, Nemzeti dal. De nekünk akkor s talpramagyar. Mindig március 15-én mondják el. És most, az idén én mondhatom.



Nagyon sokan vannak. De miért ilyen hangosak? Miért káromkodnak? Ugyanazt kiabálják, mint ősszel, amikor elmentünk vidékre ünneplés helyett.



Apa! Látsz?



Apa! Hallasz? Nagyon nagy a zaj.



Verset mond a kisfiad és te nem hallhatod. Anya miért könnyezik? Elrontottam?

Igen, elrontottam. Biztos elrontottam. Hiszen fütyülnek. De én jól mondtam mindent. Miért kiabálnak rám olyan dühösen az emberek? Mi az, hogy elkúrtam? És mit jelent ez egyáltalán?



Apa, megint olyan ez, mint ősszel? Megint lövöldözni fognak? Megint tüzek lesznek? Megint félni fog anya?



Apa! Kezdődik? Megint?"

http://hamori.nolblog.hu/?post_id=22968

Múltkoriban az éjjel közepén hullafáradtan csak annyit kérdeztem: "mármegint?" és hogy "visszavegyem a bugyimat, vagy akarsz még valamit?", mire ő azt felelte, hogy "mikor vettelek feleségül?"

Namostan, néhány napja beüzemeltük az új wifi-routert. Ez sem volt egyszerű, de megérte. A fürdőben is működik, jelentette be, a szobába visszatérvén. Ma eljött az az idő, amikor egymás mellett az ágyban lapotopozunk. Vicces. Esetleg még msn-ezhetnénk, meg skypolhatnánk. Persze, azért nem bírtuk ki, hogy ne röhögjük el a dolgot néhány üzi kapcsán.

"Ő: - beleszerettem.

én: - mikortali? sex?

Ő: - mámegint?

én: - mikorvettelek férjül?

Ő: - semikó. de beszélhetünk rólla. he? "

Most itt téblábolok, hogy mit feleljek én egy nőspasinak erre?

update: " Ő : -ha ezen múlik valami akkó eveszlek, mondom én, de akkó van ám feleség skill fejlesztés hakő hanem "

én: - azt ne feledd, hogy bármelyik dominanciája a mási kárára mehet. (most elgondolkozni: hány ebéd ér egy szexet)

Ő: - maj cserélünk közbe oszt akkó kiegyenlítődik, te is mehecc kocsmába, és gyűhecc haza behugyozva szarva.

én: - előbb megnézlek téged, behugyozva:D

Ő: - alkalom meg inger szüli...mit is? eh etértünk az alaptémátú. szóva szeretlek babám. oszt jó van. "

Ugyebár van énnekem olyan, hogy. Viszont ezentúl, ha belenézek a tükörbe és, akkkor elmegyek a gastroenterológiára, és pár napra feltöltődöm, és elégedett leszek. Most például az vagyok.

Mert olyanokat láttam.

Na és ráadásul isteni érzés hosszú idő óta először úgy ébredni, hogy nem szakadok meg a köhögéstől.

Az egyik kedvencem a tízezer forintos nyomtatópatron (akkoris vadászok utángyártottat, na), a másik a sok fényre gyűlő idióta, aki nem ismeri a kreszt, de a legkedvencebbem az a nagyfiú, aki az utcából kimenet jött velem szembe, majd nem fért el mellettem, majd jobbról került, és majd ezután nagyon gesztikulálva ordított a kocsijában, bár nem értettem, mit mond, gondolom, a felmenőimet szidta, akikre ugyan ráfér, de azért mégiscsak neki volt behajtani tilos, és nagy morcosan lehiggadt, amikor a lehúzott ablakon keresztül ezt közöltem vele.

Négyórás várakozás után (9.15-re kaptam időpontot), kis sírás és szenvedés árán megtudtam. Valóban reflux. Szépen fejlett, klasszikus fajta. De jó, hogy úgy döntöttem, nem szedem be a tüdőgyógyász gyógyszereit, amit a biztonság kedvéért írt (bár nem talált bennem semmit - mármint a saját szakterületén).

Mancyra meg haragszom, mert szétrágta a vadiúj mikrofonom kábelét.

Most megyek ki a húsz fokba, nyomtatópatront venni.

Először szombatra terveztem. De hogy az munkanap. Akkor legyen vasárnap. Juditomnak migrénje lett(ha), na jó legyen délután. Vittünk a kutyának enni, aztán elindultunk. Legyen a visegrádi palota. De olyan jó volt ülni a kocsiban. Akkor menjünk át komppal, és a másik oldalon jöjjünk vissza. Jó, a komp 40 perc múlva indul. Akkor menjünk Esztergomig, és jöjjünk vissza másik úton. A Bazilika még mindig gyönyörű és lenyűgöző méretű. Hazafelé még beugrottunk Nefi Csobánkájára, és még szebb házakat láttunk, mint addig, és csak hű meg há.

Csak azt érteném, hogy a százhússzal száguldozó motorosok a társuk balesete után miért száguldoznak tovább ugyanúgy. Vagy kiesésre játszanak?

Tegnap vacsoráztunk egy jót, egyrészt mert tegNap volt, másrészt meg már a múlt hónapban beterveztük. Indiai vacsorát ettünk, ott, ahol még nem voltam. Nekem kicsit európai és kicsit cucialista volt a megrendezése, meg az étlap. Viszont a nagy adag miatt az egyiket haza is hoztuk. És ugyan egész éjjel ébren forgolódtam, de nem ettől, sőt hajnali fél négykor elégedetten állapítottam meg, hogy a gyomrom olyan rendben van, mint már évek óta sosem. Kedves ugyan nyögött, mert nem bírt ellenállni az ízeknek, és belakott, de én dagonyáztam az érzésben, hogy a gyomrom békés, nem puffadt, nem savas, és hasonlók, amikkel folyton, minden evés után knlódom, még ha csak két falatról van szó, akkor is. Az indiai szakács itthoni alkalmaztatása még megvitatás előtt áll.

Mohi beletrafált, öntudatlanul, hisz nincs nagyobb kiszúrás, mint egy bibliofilt arra kényszeríteni, hogy mindössze kilenc kedvenc könyvet soroljon fel.

1. Gabriel Garcia Marquez: Száz év magány - az őskorban még elemzést is írtam belőle.

2. Jorge Luis Borges: Körkörös romok - ez csak novella, de azóta szeretem Borgest.

3. Vavyan Fable: Mesemaraton és Pepita macska - az első Nagy László miatt, a humor miatt mindkettő.

4. John Updike-tól a Nyúl-sorozat - az őszinte és szókimondó, mégis szinte úriemberes stílusa miatt.

5. Richard Bach: Illúziók és a Búcsú a biztonságtól - mert tőle nem éreztem annyira kirívónak a gondolkodásomat

5. Susanna Kubelka: Ofélia úszni tanul - mint egy mese, amiből erőt kapok. mint másoknak a júliaromana, amitől elhiszik, hogy eljön a hófehér királyfi a lován.

6. Frederik Pohl: Átjáró, Találkozás a hícsíkkel, Túl a kék eseményhorizonton - az egyik legjobb sci-fi szerintem.

7. Réz András, Popper Péter és Müller Péter - képtelen vagyok egy könyvet kiválasztani.

8. Elliot Aronson: A társas lény - és minden más szocálpszichológiával és viselkedéstudománnyal foglalkozó könyv.

9. És persze Kurt Vonnegut, szintén nem tudok egy könyvet kiválasztani.

"Így megy ez."

Staféta megy: Drugics, Lippi, tipi, Babucim, popsi, Böbi, Csillagom, Iván, Fergie.