Tappancs blogja

És egyébként pont kétszáz napja volt szilveszter.

update 8:28: 28.4 C

Tegnapelőtt a sóskívánásban, szex után, evés előtt, pizzát akarunk. Pizzát ide, könnyűt, SÓSAT!

- na melyik étterem pizzásfiúját szopassuk ebben a hőségben?

Milyen jó, hogy egy hadseregnek való barackosgombócot csináltam. Most nem kell ebben a nagy melegben főznöm. Mondjuk már kicsit kívánjuk a sós kajákat. vasalni meg éjjel vasalok. Ma délután még rövidebbre vágattam a hajam, és befestettem még szőkébbre, hogy ne melegítsen annyira. Jóhogy. Kiderült, hogy nem holnapig, hanem vasárnapig tart a hőség. Remek ez a Kárpát-medence. Kívül tíz fokkal hidegebb van. Most mondom: elég. Ez már nekem is sok. Jól mondják, gondold meg, mit kívámsz. Na, én most megkaptam a nyaramat.

(Mióta gondolkozom ezen a patadobogásos dolgon, és most a doktorhauzban megvan, Occam borotvája. Iszonyúan tud dühíteni, ha ilyen egyszerű dolgok nem jutnak eszembe.)

Most a lakásban 28,4 fok van. Nézzük, az én szerencsémmel mennyi lesz, amikor nyaralni megyünk.

Ja, és az interjú. a fejvadász cég szerint elég régóta keresik a megfelelő embert. Na, én megfelelő vagyok. Hogy miért fogok én is mást választani (és most felteszem, VAN lehetőségem választani), az egyszerű. Egy projektet csinálnak. Ha bejön jó, ha nem kirúgnak. De azért határozatlan időre vesznek fel. Hát ki az, aki emiatt felrúgja az állását. S most olyan emberről van szó, akinek azért legtöbbnyire jó állása van. Mondjuk az az előnyükre szól, hogy legalább őszinték, és tudod, mit vállalsz. Válasz csak augusztusban lesz. A másik helyről a héten várom a választ. Ha jön.

Ugye, azok a régi álmok. Az egyikben terhes voltam. Nem először és nem utoljára álmodtam ezt, de ekkor -vagyis hétvégén- nagyon ott volt. Még az érzés is. Nem tudtam előrehajolni álmomban. Nagyon dühös voltam ráadásul. Hogy hogyan tudtam teherbe esni, egyrészt ennyi idősen, másrészt hogy annyira vigyázunk. shogy a menzesz hogy megszopatott hónapokig, hogy csak a hatodik hónapban vettem észre a dolgot. A fejemet a falba tudtam verni.

A másik egy autóbaleset volt. Benn buliztam a városban (??), és A.megkért, hogy vigyem haza. Aztán félúton kinyögte, hog deám a városban áll a kocsija, mire dühödten visszafordultam. Aztán jött szembe valaki, és összeütköztünk. És én még most élesen emlékszem, ahogy az autó megpördül, benne én, érzem ahogy forog a világ, és végül az oldalára döccen. Még sosem volt balesetem. Így gőzöm sincs, honnan tudom, milyen pörögni egy tehetetlen kocsiban. Milyen érzés ez a tehetetlenség.

Azt terveztük, hogy megnézzük, cicóék hogyan dolgoznak, de előtte kitakarítunk. Ehhez képest nagytakarítást végeztünk, szabáltunk, több doboznyi cuccot telepítettem a kukák mellé, babám porszívózott meg takarított, és közben nekiálltam ebédet csinálni, barackos gombóc, érted, 38 fokban. A gombóc miért nyári kaja??? Este fél hatra végeztem a hadseregnek való gombóccal, mert babám beijesztett, hogy egyszeri adagja 12 gombóc. Úgyhogy két zacskó krumpliból álltam neki. Csak azt nem kalkuláltuk bele, hogy se húsdarálónk, se krumplipasszírozónk nincs, így kézzel kellett összetörni, de az meg nem elég finom. Így hát a gombócok elég nagyok lettek, bár ennek ellenére is tart már idáig a 12nél, én meg úgy elfáradtam, hogy azóta itt pihegek. Hát igen, nehéz vagyok a lábamnak, és a meleg sem tesz jót. Viszont pár napig nem lesz gondom a főzéssel. (nevet) Mondjuk előre félek a héten várható melegtől. Pedig én szeretem. Hát erre a nyárra nem lehet panaszom. Holnap megint interjú, és rólam még a vászonnadrágban is folyni fog a víz.

Egyrészt ana jól kitolt velem ezzel a dallal, folyton ez susog a fejemben (és már regisztrálva hallgatható, akinek megvan ne késlekedjen elküldeni nekem),

másrészt mindazok után, hogy pont tegnap vigyorogtunk az exeken cybillel, ma észrevettem, hogy attila is levett a wiwen a kapcsolatai között (nagy röhögés, ez olyan szánalmas, de olyan nagyon), ráadásul teli a gyereke képeivel a lapja, de a legjobb, hogy pont olyan szakálla van, amit én vágtam neki anno, és búcsúzóul bosszúból mind levágta (hehe),

de a legjobb hír, hogy arra jöttünk ma haza, hogy Z. apuka lett.

Tudom, és ne feledjem, hogy azt a két álmot még leírjam, mielőtt elfelejtem.

De a mai nap...hááát. (vigyorog) Először is korán keltünk, robogás a babám építkezésére, után le az alföldre, a másik munkája ügyében. Na, kérem, az alföld az alföld. Az alföldi ember meg alföldi ember. Vidéki. Vidéki egyenlő mosolyog, kedves, vendéglátó és főképpen normális. Így reggeliztem (másodszor) frissen szedett gyümölcsöt (eszembe is jutott, hogy mennyibe került tegnap a corában, meg is jegyeztem), frissen sült sóssütiket, házi cseresznyepálinkát. S láttam egy csomó gyönyörű marhát. Francia marhák. Többmázsás bikák. (Majd lesz kép a babám blogjában.) S mint aki terhes, úgy hánytam el magam majdnem az istállóban. Szó szerint. (És most nem fejtem ki a testi állapotomat a tegnap viharként rámtörő menzesszel, de biztos ettől volt, mert nem vagyok kényes a természetes szagokra.) Úgyhogy Tocade parfümömet egy papírzsebkendőre fújva sétáltam végig közöttük. Az éppen jelenlévő osztrák csoport vigyorgott "ein gerucht", "jaja, ein bisschen", feleltem. Gondoltam, ha nagyon cikiznek, beadom, hogy terhes vagyok, úgyis nagy a hasam, de az csak angolul jutott eszembe. De nem is volt rá szükség. Aztán a puszta, a puszta homokja, a száraz szél, a sík, majdnem végigszavaltam Petőfi versét (majdnem végig=az első sort, a többi nem jutott eszembe, de a fílinget éreztem). Minden sarkon egy-egy kereszt, mondjuk ez Vasban is szokás, de itt éreztem, miért. Egy ilyen helyen, téli fagyban, a nyári tikkasztó szöcskenyá hőségben mi más kapaszkodója lehet a parasztembernek. Csakis isten. Közben a babám tárgyalt a tulajdonossal, én meg néha udvaroltam neki egy-két kérdéssel, hadd meséljen. Végül még meghallgattuk azt is, hogy Bessenyei bácsi (istennyugosztaljaszegényt) hogyan dőlt be az árokba a sarkon, annál a keresztnél, amit ő állíttatott. Végül kaptunk egy láda baracko(ka)t, szilvát, sétáltam a száraz fűben mezítláb, babám fényképezett török kori pusztatemplom-romot, meg smaragdzöld gyíkot.

S én úgy felpörögtem, hogy nem volt kedvem hazajönni, így kicsaltam az ecserire, nem volt nehéz dolgom, ott már annál több, mert ott meg ő zsongott be, úgy, hogy végig akart rohanni zárás előtt, és alig volt időm megvenni a Meztelenek és holtakat száz (értsd SZ.Á.Z.) forintért.

Aztán sütöttem ebé vacsorára töltött tököt, ami eszméletlen jó lett, istenkirálynő vagyok.

Jut eszembe erről, párbeszéd az alföldi iroda teraszán cigarettázva:

Én: - Szóval ha megcsinálod képernyőméretben a képeket, akkor betöltöm a képek mögé rákattintós-megnyílósban.

Babám: - Valami tárhelyre is ki lehet tenni, ahogy láttam másoknál?

Én: - Persze, de a blogolra is feltöltheted, elbírja. Jut eszembe, jó lenne valami jelzést tenni a képekre, hogy tevagy a háttekivagy, hátha valaki meglátja és megkívánja, és meg akarja venni tőled.

Babám: - Oké. Bármikor kész vagyok istenkirállyá válni.

Definiáltam: a háj az, ami akkor is látszik a hasadon, amikor nagyon kihúzod magad.

http://pszichologia.blog.hu/2007/07/04/elhizas_fogyokura_liza_pszichologia

"Fontos azzal tisztában lennie mindenkinek, aki fogyni szeretne, hogy a súlyfeleslegnek mindig van lelki jelentése és a fogyás sem csak annyi változással jár majd, hogy kevesebbet mutat a mérleg. Megváltozik a környezethez való viszonyulásunk és a környezetünk tagjai is másként tekintenek majd ránk, sőt az is lehet, hogy olyan problémákkal kell majd szembe néznünk, amelyeket eddig az evéssel „oldottunk meg"."

Akkor most szépen a doktornéni behelyettesíti a problémák szót a a kortikoszteriddal. Osztán újrafogalmaz.

Most komolyan: ezek asziszik, csak az hízik meg, aki zabál, bazmeg??

ps. babám megjegyzése: - most akkor így szeretünk téged. aztán majd ha elindulsz fölfelé, akkor meg úgy.

Hát csoda, ha fülig szerelmes vagyok beléje?