Ugye, azok a régi álmok. Az egyikben terhes voltam. Nem először és nem utoljára álmodtam ezt, de ekkor -vagyis hétvégén- nagyon ott volt. Még az érzés is. Nem tudtam előrehajolni álmomban. Nagyon dühös voltam ráadásul. Hogy hogyan tudtam teherbe esni, egyrészt ennyi idősen, másrészt hogy annyira vigyázunk. shogy a menzesz hogy megszopatott hónapokig, hogy csak a hatodik hónapban vettem észre a dolgot. A fejemet a falba tudtam verni.
A másik egy autóbaleset volt. Benn buliztam a városban (??), és A.megkért, hogy vigyem haza. Aztán félúton kinyögte, hog deám a városban áll a kocsija, mire dühödten visszafordultam. Aztán jött szembe valaki, és összeütköztünk. És én még most élesen emlékszem, ahogy az autó megpördül, benne én, érzem ahogy forog a világ, és végül az oldalára döccen. Még sosem volt balesetem. Így gőzöm sincs, honnan tudom, milyen pörögni egy tehetetlen kocsiban. Milyen érzés ez a tehetetlenség.
