Hamis, mert nyárnak kéne lennie (!), és estebéd lett belőle, de hangulatában mindenképpen illik rá. Tegnapelőtt olvastam egy szilvás sütit, csorgattam a nyálam a képen látható gyönyörűségre, úgyhogy mindenesetre vettem a piacon szilvát. Ha más nem, megesszük magában. (Erről jut eszembe, legközelebb jusson eszembe, hogy nem szeretem a besztercei szilva ízét. Pontosabban: azt az ízű szilvát, ami nem ízlik, beszterceinek hívják.) Nagy nehezen megszültük, mi legyen ebédre. Indultunk a gyomorbarát főtt jázminrizs-párolt hal szójaszósszal alapműtől, bekanyarodtunk az enyhén paradicsomszeletes-parmezános utcába, így vettünk (babám! mi a neve?) halat meg gyönyörű rákocskákat, és fura módon megkívántam melléje a sült tököt. Nagy nehezen vadásztam le marcipánt is (ezt tartani kell itthon, mert így csak valami méregdrága szamosmarcipán volt), na meg levelestészta.
Ilyen előkészületek után lett az ebéd fokhagymás-petrezselymes-citromos garnéla pirítóssal (serpenyőben pirítva, autentikusan), sütőtök krémleves (tejszín nélkül) sóval-mézzel pirított dióval és napraforgómaggal (krémleveseket most kezdek főzögetni, a babám kérésére, a sütőtök is először került asztalra), majd a sütőben fokhagymával, paradicsommal, bazsalikommal és olívaolajjal sült hal (a parmezánt eszünkbe sem jutott a tetejére tenni) zöldséglében párolt bulgurral, és a szilvás süti, ahonnan az egész kiindult, és íme, itt látható:
Annyival bolondítottam meg, hogy porcukrot, csipet fahéjjal és amaretto likőrrel kevertem el, és ezt csorgattam a belsejébe sütőbe rakás előtt. Kifolyt, karamellizálódott és beleragadt a tepsibe, ellenben olyan íze van, hogy lyúly.
