Tappancs blogja

a nyugalom, az. egy kis döglés, egy kis isteni káposztás kacsa, mire összevakeráltuk magunkat, majd' este lett, az úton autók alig. tegnapelőtt az apám telefonja ébresztett. K. nem hagyta nem felvenni. aztán valami történt a fejemben, mert belekerült a gondolat, hogy be kéne…

valami. bujkál bennem napok óta. fáj mindenem. köhögök kicsit. nem nagyon, csak T-1, ahol a T az a nap, amikor felmegy a lázad, és ágynak esel. és tudod, az van, hogy nem számít. nincsenek kötelező körök, nincsnek sürgető kötelességek, és nincsen sürgető…

hatalmas szerelem a címe. több, mint 300 kiló, annyi ideig tud lábon maradni, míg megfürdik, és más púderezi hatalmas redői közét. negyedik férje brazil motoros bombázó. négyszer akkora a teste, mint az enyém. az önbizalma meg negyvenszer.  

túl sok élmény, túl sok kavarog a fejemben. gondolatok, történések, asszociációk mindenhonnan, blogokból, tévéből, például eszembe jutott, hogy szabótamástól kaptam az első csókomat, egyszer hazafelé menet, tizennégy éves koromban, a házunk előtt, nyálas volt…

eszembe jutottak a régi kalácsonyok, amikor ilyenkor már ment a drill, az ajándékvásárlás, meg a kalácsonyfa, meg a díszek, meg a sütés, meg a vita, hogy kihez mikor és hánykor és hogyan szabadság, és már ilyenkor elkezdtem az éjszakázást, meg a stresszelést az egész…

már attól is kész vagyok, amikor a férfiak magától értetődő természetességgel rendelkeznek mindenféle szerszámmal (nem arra gondolok, te!), úgymint, fúró és társai, hozzávaló szögek meg csavarok (nem ám gondolkodás, hogy mekkora meg mire való, mint a nők, vagyis…

az, hogy ugyanbár az ex megint beégett a bíróságon az ügyvédjével együtt (ld. "de ezt az ügyvéd úrnak tudnia kellene"), s bár ennek ellenére pénzügyileg azért én szívok, s bár jogilag(!) jogos, de ez sem számít,s az, hogy ugyanbár mesmeg olyan gyűlölettel…

az, hogy reggelenként simogatásra ébredek és kávéra, hogy milyen szexi, ahogy mos hózentrágerban, hogy mily' megható, ahogy falja a főztömet, hogy éjjel nem ébreszt fel, mert "olyan jól aludtál", pedig letúrtam az ágy végébe, mit egy kiskutyát, párna és takaró…

szóval az egyik apuka lesz, és hosszan beszélgettünk a gyermek nevéről és a jövőről. időszerű, nem? épphogy már nem zigóta a kis drága. arról, hogy szerintem nem időszerű, nem beszéltem neki, mert nem akartam elrontani a kedvét, és most sem fogok,…

nagy ritkán beleolvasok voltbarátnő naplójába, hogy miért, miért, mittudomén, önkínzás, káröröm, gőzöm sincs, de jól elbeszélgetek vele magamban néha, néha meg jól felbosszantom magam, főleg, amikor azt látom, hogy permanensen ott vagyok a gondolataiban és még…