az, hogy reggelenként simogatásra ébredek és kávéra, hogy milyen szexi, ahogy mos hózentrágerban, hogy mily' megható, ahogy falja a főztömet, hogy éjjel nem ébreszt fel, mert "olyan jól aludtál", pedig letúrtam az ágy végébe, mit egy kiskutyát, párna és takaró nélkül, hogy mindig maga elé enged, hogy megveszi a sapkát, amiben annyira tetszik, hogy folyton cirógat önkéntelenül is, hogy vacsorát csinál, pont, ahogy szeretem, hogy a kezem alá készíti a cigit és az üdítőt, hogy mindig mosolyog rám

az eltörpül

amellett,

ahogy azt mondja mély, borzongató hangon: "hát én olyan elégedett vagyok a világgal"

és közben engem néz.