Tappancs blogja

szóval a szerencsés megtaláló ott volt, a papírok megvoltak, az inzulin megvolt, a táska - szintén vaccsiúj meglepi huszonhaté' szülinapra- megvolt, a tárcából eltűnt harmincezer, de a megtalálónak szánt "jutalom" megmaradt, megtaláló igen szomorú volt, amikor a két nyomozó előlépett, de csak tanúként vitték be, az elkövetőket tudják, kik, de mivel J. semmit nem látott belőlük, nem lehet szembesíteni, így rájukbizonyítani sem, két hónapja szabadultak, és ez volt a hatodik bejelentett lopásuk, szóval ha beültök az autóba, és nem féltek, hogy karambol esetén bennragadtok, zárjátok az ajtókat, vagy ha mégsem, ne fussatok a rablók után, ezt mondták a rendőrök, meg hogy nem kéne neheztelni a tétlen szemtanúkra, jól tették, hogy nem léptek közbe -én hülye vagyok, ha én nekikmegyek, amikor ilyet látok, és nem csak nézek bambán?-, és aztán a rendőrök szerint a telefont elő lehet keríteni, bár szerintem már romániában landolt, másrészt A. telefonja sem került elő, de hát vannak csodák.

J. jól van -most már-, és kapott egy új telefont a régiúj helyett. bár szerintem fog ő még erről álmodni.

end of story

akkor lássuk újból, az előbb elszállt a kicsúszott netkábelek dzsungelének legében.

szóval annyira nem tudok aludni, de ezt már tudjuk, úgyhogy szépen visszakerestem a hétfő interjú alanyát, illetve a hirdetést, és rögvest beláttam, hogy a cigány lova, na az vagyok én, nem a vak, nem a bátor, hanem a vakmerő, így kell ezt feleim, lássátok szümtökkel, így mulat egy magyar munka nélkül való úriasszony, nemhogy lejjebb adná igényeit az idő múltával, hanem emeli, de minek álljunk ellen a kísértésnek, gondoltam vala, na ez az, amire tuti nem hívnak vissza, hiszen sem egyetemi diplomám, és megjelöltem, hogy az orális inglisem még kívánnivalót hagy maga után, na és ha nem jön be, hát veszíteni is csak elegánsan illik, innen leesni azért mégiscsak más, mint azzal az indokkal egy lótifuti cégtől, hogy deámnemvezetőiállásez, szóval itt látható a munka, A Munka, amivel megváltom a világot, elsöpröm búm fellegeit, és én leszek a kiskirálylány, aztán lásd, mi lett belőle, máris felhívtak, ki gondolta volna, ha ennél több nem lesz, ez ad erőt a továbbiakhoz, szóval alant látható álmaim netovábbja, mert karrierista és workoholic vagyok egyben (és bizony ha ismertek onnan valakit, ne feledjétek, mennyire szerettek, mert szerettek, ugyi? az andersonwillingesek itt hagyják abba az olvasást, különös tekintettel a régi mélydepressziós posztokra, thanks in advance)

my second dreamjob

hát olyat találtam, hogy már megint nem tudok aludni, most hálistennek jó értelemben, szóval olyat találtam, orgazmus, nagy tételben, semmi pornó, csak arcok, csak orgazmus, ki hogyan éli át, mindenki másként éri el, már az arcok is egy élmény a nyitólapon, néhány free és bemutató van köztük, de a többi fizetős, merde, mindenestre nagyon érdekes ötlet, nekem tetszik, elegáns, mégis intim.

tessék: beautifulagony.com

még vagy félóráig járkáltam szobámban ide-oda, mint bezárt oroszlán, helokittyt nem tudtam elérni, fejben már fogalmaztam, és közben féltem, nagyon féltem, hogy ezen múlik, és még közben azon pattogtam, hogy miért kell ma ebben az országban a fluent inglis, hogy elismerjék, hogy jó szakember vagyok, és különben is, annyit pont tudok, ami a munkához kell, a szóbelibe meg bele kell jönnöm, ez van, dolgozom rajta, de akkorisbrühühühü, és csak hívogattam hellokittyt még a moziba menet is, benikutyát jól megvakargattam, alig vártam már a nachost, a film halálosan jó volt, és végül hellokittyvel is beszéltem és hálistennek őszi szünet van, és beférek a napjába még az interjú előtt, és a telefonom a lemerülés szélén, és nem volt rajta nemfogadott hívás, pedig elfelejtettem kikapcsolni, és amint hazaértem, töltőre tettem, hogy tudjak telefonálni, és amint csak csörög, csak csörög, elindulnak a hangyák, és már nem bírok magammal, és bosszús vagyok, és azon jár a fejem, hogy miez, csak nem féltékenység.....

na és akkor beszéltünk negyvenegy percet...és már kibeszéltem magamból...

ja, és a filmnek az volt a címe, hogy Just Friends. és csak ezért akartam megnézni. mert ez nekünk vicces.

áj em szo ikszájtid, hogy csak na. lédi from prag, end ő akar fónintevjú on mondéj, end si hez olyan akcentus, hogy alig értem, az adrenalinom az egekben, és hellokittyt akarom, és azt sem tudtam, hogy fiú vagyok-é vagy lány, azt is elfelejtettem, hogy mit kell mondani telefonon, és nekem szóban még nem megy annyira, és ezt beleírtam, tessék mán elolvasni, és nemnemnem nem akarok telefonon intevjúzni in inglis, mert áj kent!! brühühüü

mint egy csésze melegforró illatosgőzölgő tea hideg estén. a hangulat.

"2006-10-27 15:07 péntek
Ma kora reggel - miközben a villamoson egy alkoholista rumgőzös leheletében melegedtem - a Venyige felé útban arra gondoltam, hogy utálom a kétségeimet, utálom, hogy mindennek a végét látom már az elején, utálom a szkepticizmusomat, meg a görbe térdemet. És akkor megszólalt a szembenülő alkoholista úriember az ablakon kimutatva: - Tavasz van... látja? - és sejtelmesen mosolygott."

hanustól

és a történet folytatódik. a tolvajok jelentkeztek, illetve valaki telefonált, hogy pénz ellenében visszaadja a papírokat. harmincezer forintért visszakerült az egész táska, kivéve a születésnapra kapott vaccsiúj csodatelefon és a szemüveg. majd az átadó meglepetésére ekkor előlépett két nyomozó. morcosan.

to be continued...

vajon tényleg igaz lehet az, hogy félelmeinkkel bevonzhatjuk életünkbe a félelmünk tárgyát?

és kínunkban szégyellnivaló gondolatainkért büntethet-e bennünket az úr isten sors, hogy teljesíti őket, esetleg egy rosszabb változatban? és másokkal kapcsolatban?

mertakkor mellesleg azoknak a szutykoknak, akik kilopták a pirosnál juditom táskáját az új telefonjával, irataival és inzulinjával együtt a kocsi ablakán keresztül, szeretnék kívánni egy kis prosztatagyulladást.

éppen mizantróp óráimat élem, amint tájékozódom az elmúlt két napról,

gyűlölöm az anyákat, akik nem jól szeretik a gyereküket, ez délután kezdődött, és az imént látott filmmel tetőzött, ahol a 16 éves lány megszökve, egyedült szült, és közben az anyja azt képzelte, hogy a lánya mért ne lehetne őszinte őhozzá,

gyűlölöm az apákat, akik a családi összetartást hangoztatva vizet prédikálnak, és közben szarva a világra és mindenkire, bort isznak, és még arra sem képesek, hogy meggyógyíttassák magukat, mert mindenki hülye csak ők a helikopterek,

gyűlölöm a társadalmi elvárásokat hangoztató családokat, hogy mit szól hozzá a szomszéd, meg akárki, és közben azt sem tudják, hol laknak és kik a rokonaik,

gyűlölöm a hazug politikusokat, hogy az a bárcás hazaáruló orbán haza sem jönne onnan, ahol éppen el akarja intézni, hogy nekünk még szarabb legyen, hogy válna mumpsszá a hazugsága, és fullasztaná meg, de előbb legyen tőle impotens,

gyűlölöm azokat, akik most nincsenek egyedül, mert mit képzelnek, gyűlölöm, akiknek van pénze, és elmehetnek hétvégén a tengerhez, és nem kell emiatt szoronganiuk, és azokat is, akik ma este a tandemben vannak, és szombaton is lemennek, és én meg nem bírok egyedül, és egyáltalán

tulajdonképpen jól vagyok, mégis ki akarok futni a világból, és diszkomfort a hangulatom, pedig most aztán már nagyon kevés okom van, mert elindult a visszaszámolás, és még az is lehet, hogy annyise.

mégis, bocsánat, de a faszomba velem már.

jól kisírtam magam K.nak. hát kétszer is. másodszor ma, amikor véletlen a leejtett telefonom felhívta anyámat, és én azt hittem, (balga, te!), hogy ő hívott. na, szerinted hogy szólt bele? aztán az előbb hatszáz álláshirdetés közül hétre bírtam csak elküldeni az önéletrajzomat. a pácmesteren és kereskedelmi bonyolítón még gondolkodom. utóbbira kiváló referencia lenne az életem.