éppen mizantróp óráimat élem, amint tájékozódom az elmúlt két napról,

gyűlölöm az anyákat, akik nem jól szeretik a gyereküket, ez délután kezdődött, és az imént látott filmmel tetőzött, ahol a 16 éves lány megszökve, egyedült szült, és közben az anyja azt képzelte, hogy a lánya mért ne lehetne őszinte őhozzá,

gyűlölöm az apákat, akik a családi összetartást hangoztatva vizet prédikálnak, és közben szarva a világra és mindenkire, bort isznak, és még arra sem képesek, hogy meggyógyíttassák magukat, mert mindenki hülye csak ők a helikopterek,

gyűlölöm a társadalmi elvárásokat hangoztató családokat, hogy mit szól hozzá a szomszéd, meg akárki, és közben azt sem tudják, hol laknak és kik a rokonaik,

gyűlölöm a hazug politikusokat, hogy az a bárcás hazaáruló orbán haza sem jönne onnan, ahol éppen el akarja intézni, hogy nekünk még szarabb legyen, hogy válna mumpsszá a hazugsága, és fullasztaná meg, de előbb legyen tőle impotens,

gyűlölöm azokat, akik most nincsenek egyedül, mert mit képzelnek, gyűlölöm, akiknek van pénze, és elmehetnek hétvégén a tengerhez, és nem kell emiatt szoronganiuk, és azokat is, akik ma este a tandemben vannak, és szombaton is lemennek, és én meg nem bírok egyedül, és egyáltalán

tulajdonképpen jól vagyok, mégis ki akarok futni a világból, és diszkomfort a hangulatom, pedig most aztán már nagyon kevés okom van, mert elindult a visszaszámolás, és még az is lehet, hogy annyise.

mégis, bocsánat, de a faszomba velem már.