Alig vártam a tavaszt. Az ablakok nyitásakor izgatottan szimatoltam a beáramló levegőbe. Az utazás ugyan megviselt, messze van ez a füves rét. Meg nagy és hosszú és rengeteg virág van benne, a szememmel alig bírtam ellátni a végéig:
Néztem előre, néztem balra, néztem jobbra,
megszaglásztam minden szál füvet,
közelről, és erősen és alaposan,
miközben a gazdám füvet nyírt, meg gyomlált, meg ilyeneket fényképezett:
Üdvözöllek,
Mancika.
ps. a második képemen a legújabb kommandós ruhámat láthatjátok. Szerintem illik hozzám.