Alig vártam a tavaszt. Az ablakok nyitásakor izgatottan szimatoltam a beáramló levegőbe. Az utazás ugyan megviselt, messze van ez a füves rét. Meg nagy és hosszú és rengeteg virág van benne, a szememmel alig bírtam ellátni a végéig:

Néztem előre, néztem balra, néztem jobbra,

megszaglásztam minden szál füvet,

közelről, és erősen és alaposan,

miközben a gazdám füvet nyírt, meg gyomlált, meg ilyeneket fényképezett:

Üdvözöllek,

Mancika.

ps. a második képemen a legújabb kommandós ruhámat láthatjátok. Szerintem illik hozzám.