ahogy csak ültem, ahogy nem tudtam részese lenni, ahogy csak figyeltem, ahogy ez a jelenlegi életem jelképe lehetne, azzal, hogy csak lenni szeretnék, valamiféle pitypanglétben, végre harc nélkül, szemlélődve, és valahogy mégis olyan békés volt, azzal, ahogy ezt elfogadták,…