ha olyan hangulatban lennék, értékelném a helyzet keserű tragikomikumát, miszerint az az "anyám" kérdi tőlem számonkérően, hogy nem hiányoznak-e a gyerekeim, akit fél éve - legutóbb, de egyébként sosem - nem érdekel, hogy mi van velem, hogy vagyok, egyebek. az az ember, akinek a nagyanyám temetése után félórával az volt a fő problémája, hogy mit akarok elvinni a szobájából, és nem érti, miért rohantam el tőle a kérdést hallván. röhögni kéne, ha nem lenne oly szánalmas és elkeserítő.
nc kettő
2006.10.01. 13:09 Nyuszitappancs
Szólj hozzá!
Címkék: privát - anyám
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
https://szorosnyuszitappancs.blog.hu/api/trackback/id/tr446320221
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
Nincsenek hozzászólások.
