mamim meghívott vacsorázni. felújított hely. féltem, hogy a régihez képest nem változott semmi. aztán de. az étel, a kiszolgálás, a környezet. nohát. kellemes meglepetés a kedvenc lacikám. még énekeltünk is, pedig nem arra készültem. (azt most hagyjuk, hogy micsoda élvezettel adott más értelmet a kérdésére -"mit énekelsz?"- adott válaszomnak, miszerint "tegyél be nekem, amit akarsz". a poén utórezgéseitől egész este nem szabadult a drága.

hogy a bordírozott bélszín vagy a páratlan creme carmeltől járok a fürdőszobába, mióta hazazértem, többször is, nem tudni. csak az biztos, hogy kár belém az étel.


(más:kérdések helyett pedig egy jó válasz itt)