talán a plusz adag, talán az egyórás sírás, de inkább az előbbi, és végre tizenegy órát alszom. és reggel úgy ébredek, mint a frissen mosott ruha. tisztán és illatosan. a tegnap olyan kézzelfogható jéghideg, pincenyirkos, csontig hatoló sötétség szinte érthetetlenül a semmibe foszlott. önmagam vagyok, az az önmagam, amit annyira szeretek.
Popper Péter: Kizökkent az idő fülszövege - "Bejárta szinte az egész világot, kutatva, rátalál-e olyan országra, ahol nem érzi rosszul magát" És akkor megértem, miért vonzódom hozzá oly elemi erővel évek óta.
...És üres kézzel elindulsz és elmégy az utakon túlra, a domb tetejére.
Minek?
Addigra ősz lesz újra.
És a domb tetején, ahol egy fa, egy bokor sem akad
Hideg eső veri az árvalányhajat.
És a csupasz domb tetején az eső téged is csupaszra ver,
És kimossa belőled azt, amit ma fontosnak hiszel,
És kihullanak belőled az arcok és adatok,
És a lényegig csupaszon átléphetsz, tudod, hová.
Nem akarok
Átlépni sehová, ha nem úgy, aki vagyok.
És nem megyek föl a csupasz dombra.
Ne légy konok.
De konok vagyok és még mindig gyűjtöm azt, ami megtelít,
És konokul nem akarok lecsupaszodni a lényegig.
Tudom, hogy kifogyok az időből. De nem akarok kifogyni
Abból, ami a hideg esőben is tán fel tud majd lobogni.
Vas István