talán a plusz adag, talán az egyórás sírás, de inkább az előbbi, és végre tizenegy órát alszom. és reggel úgy ébredek, mint a frissen mosott ruha. tisztán és illatosan. a tegnap olyan kézzelfogható jéghideg, pincenyirkos, csontig hatoló sötétség szinte érthetetlenül a semmibe foszlott. önmagam vagyok, az az önmagam, amit annyira szeretek.

Popper Péter: Kizökkent az idő fülszövege - "Bejárta  szinte az egész világot, kutatva, rátalál-e olyan országra, ahol nem érzi rosszul magát" És akkor megértem, miért vonzódom hozzá oly elemi erővel évek óta.

...És üres kézzel elindulsz és elmégy az utakon túlra, a domb tetejére.

Minek?

Addigra ősz lesz újra.

És a domb tetején, ahol egy fa, egy bokor sem akad

Hideg eső veri az árvalányhajat.

És a csupasz domb tetején az eső téged is csupaszra ver,

És kimossa belőled azt, amit ma fontosnak hiszel,

És kihullanak belőled az arcok és adatok,

És a lényegig csupaszon átléphetsz, tudod, hová.

Nem akarok

Átlépni sehová, ha nem úgy, aki vagyok.

És nem megyek föl a csupasz dombra.

Ne légy konok.

De konok vagyok és még mindig gyűjtöm azt, ami megtelít,

És konokul nem akarok lecsupaszodni a lényegig.

Tudom, hogy kifogyok az időből. De nem akarok kifogyni

Abból, ami a hideg esőben is tán fel tud majd lobogni.

Vas István