A múlt hétvégén kirándulósba nyomtuk, pár kör a szigeten (a cipő sebesre törte a lábamat), majd másnap szurdokmászás, olyan gyönyörű helyen, hogy el sem hiszed, hogy Pest mellett van. A tériszonyommal én voltam Malacka a hős, a húszméteres létrán a szurdok végében. (A felérés után sírógörcsömről meg nem beszélünk, psszt.)
Ilyen kenyer(ek)et sütök.
A reggeli házikenyér volt házi vajjal, paprikás szalámival, újhagymával,
az ebéd (ablakból szedett) petrezselymes újkrumpli (mármint a petrezselyem, nem a krumpli) kakashere pörkölttel és tejfölös uborkasalátával.
Ez egy érdekes szám. Most figyeltem fel.
Az akció utáni tabletta 72 órán belül lehet hatásos, az elveszettek megtalálása 72 órán belül reális, és a túlélés esélye 72 órán belül...
Csak összehangzás, vagy van még ilyen 72 órás dolog....?
A múlt hétvégén Mancika annyira kifáradt a nagy utazásba (vagy sokkot kapott), hogy amikor hazaértünk, úgy emeltem ki hordozóból, hogy meg sem moccant. Pedig ő nem olyan, mint a cicák. Ő, ha emelik, összehúzza magát, ha nem fogod a seggét, ficánkol, hasonlók. De most ernyedten feküdt, és én két napig figyelgettem, nincs-e baja. Nos, baja nincsen, de jól kiszúrtam velünk, mert azóta alig eszi a szénát meg a búzát, csak a zöld kell neki. Így fogy vészesen a petrezselyem az ablakból
Alig vártam a tavaszt. Az ablakok nyitásakor izgatottan szimatoltam a beáramló levegőbe. Az utazás ugyan megviselt, messze van ez a füves rét. Meg nagy és hosszú és rengeteg virág van benne, a szememmel alig bírtam ellátni a végéig:
Néztem előre, néztem balra, néztem jobbra,
megszaglásztam minden szál füvet,
közelről, és erősen és alaposan,
miközben a gazdám füvet nyírt, meg gyomlált, meg ilyeneket fényképezett:
Üdvözöllek,
Mancika.
ps. a második képemen a legújabb kommandós ruhámat láthatjátok. Szerintem illik hozzám.
Az USA-ban ~160 forint a benzin, Japánban most emelték 250-re (és tüntetnek miatta), itthon ~300.
Az USA-ban az éves átlag fizetés ~60000 euro, Japánban szintén, itthon 5200.
Egy átlag amerikai 6250, egy átlag japán 4000, egy átlag magyar 367 liter benzint tud(na) venni az átlag fizetéséből. Havonta.
Ha tanultam volna közgazdaságtant, ezt akkor sem érteném.
Hónyominál találtam az indító hírt, elfogott a hányinger, ahogy olvastam, ahogy néztem a képeket, ahogy szinte a szeméből is folyt a nyál, amikor a nála 45 évvel fiatalabb lányokra nézett. Fabiusnál a folytatást, íme, először azt gondolva, na ne már. Nos, lehet, hogy a nem internetező tévénézőknél bejön ez a duma, mint a "boldog születésnapot kisfiam" a szalagcímben, ahelyett, hogy személyesen mondanák el nekik, szóval náluk lehet, hogy bejön, ez az a szint.
De.
Van pár évem az interneten, ennél a vén kecskénél lúzerebbet és pofátlanabbat is láttam, de van egy közös bennük. Ha lebuknak, mindig (MINDIG!!) azzal jönnek, hogy könyvet írnak.
A valóság pedig az, hogy a szóban forgó társkereső lap tulajdonosa (akit személyesen ismerek) sosem adná aktív támogatását ahhoz, hogy az oldalról könyvet írjanak. A szóban forgó társkereső lap híre végletes, néhol nagyon negatív, néhol pedig nem tudom a két kezemen megszámolni, hány sikeres kapcsolat született ott, és ez bizony jóval több, mint az általam megtapasztalt egyéb társkeresőkön összesen. Én ott ismertem meg a babámat már majdnem három éve, s élünk együtt boldogan már másfél éve. S akkor még nem beszéltem azokról, akik nem futó szerepet töltenek be az életemben, mint barátok (nem nagy bé ugyan, de bé), haverok, akikkel néha sörözünk, de az nagy élmény, főleg amikor hellokittys fagyiskelyhet hoznak Londonból, meg munkát hoznak, ahol én is megtapasztalhatom a padláson való felmérés örömeit, és ezt úgy értsd, hogy még mindig itthon érzem a legjobban magam, és nagyon keveset mozdulunk ki, de ez mind olyan pont az életemben, ami jó. Kevés, de jó. A kevés itt egyszerűen mennyiségi jelző, nem pejoratív. Tudom, hogy az ezt a világot nem ismerők számára ez furcsa, és kitermelheti az ilyen gusztustalan vén kecskéket, akik próbálják átvinni ezt a médiába meg a való világba, mint valami extra dolgot, a kolléganőm is furcsán néz rám, amikor megtudja, hogy a babámat, meg a kakajóst, meg a Lippit honnan ismerem, pedig ez semmi extra. Habár nekem meg a biciklisek -hasonlóan zárt és belterjes- világa furcsa, úgyhogy valahol megértem őket.
De akkor is hányok, és míg élek, hányni fogok az emberi pofátlanságtól.
Ma éjjel egy kép erejéig G.vel álmodtam, aki több, mint 40 kilót fogyott, és azt álmodtam, hogy átcsúszott az anorexiába, és feszes feneke meg valószínűtlenül vékony dereka lett. Valószínűleg attól álmodtam ilyet, hogy mostanában elég sokat foglalkozom a súlyommal, tiszta erőből leadni azokat a kilókat, amik a kortikosztreoid szedésétől rakódtak rám, meg tán az itthoni semmittevés eredményeképpen. Elég eredményesen küzdök ellene. Fogyókúrázni azt nem, de odafigyelek a dolgokra, meg iszom a gyógynövény tejámat és hasonlók, és már mínusz kilencnél tartok, és roppantul elégedetten nézek a tükörbe. Azt már észrevettem, hogy a scientológia atyjának igaza volt, és tőle függetlenül fogalmazódott meg bennem a dolog évekkel ezelőtt, de azóta is bizonyítást nyer, hogy az agy fura egy szerkezet. Azt hozza létre, ami a gondolataidban van. Ha kövérnek látod magad, az leszel. Ha vékonynak, az. Ha szépnek, akkor szép leszel és sugárzó. Én most szépnek látom magam, és ennek teremtő ereje van. Sok része van ebben a babámnak is, akitől nap mint nap, perc mint perc kapom a pozitív visszacsatolást.
Jó nekem.
Nem kritizáljuk a hasonlataimat, gyó?
Amúgy megvagyok ám, és vigyorgok. Tulajdonképpen ha nem fájna a nyakam és a vállam olyan ótvar módon, nem is lenne semmi okom panaszra. Na jó, a gyomrom is rendetlenkedik, meg a fejem is fáj péntek óta, és a fogágyam is begyulladt, de kicsire nem adunk.
Jól beterveztem zsuzsi lecserélését a nyár elejére, most a fogam átszervezte a dolgot, most speciel minden előzmény nélkül (a múltkor megböktem a fogpiszkálóval, most meg nem, és mással sem piszkáltam), és mégis ismét fáj, és nem a fogam, hanem az állcsontom. Olyannyira, hogy Ada múltkori szavai nyomán elkezdtem kutatni a neten, miféle megoldások vannak. Itt megjegyzem, a fogorvosom azt mondta anno, amikor az alsó koronákat csinálta, hogy ezzel kell élnem most már, amíg bírják, aztán utána a vízözön, és amikor implantátumról érdeklődtem, jelezte, hogy nem bírná el a csont. Most pedig arra jutottam a keresgélés közben, hogy pont hogy az implantátum állíthatja meg a csontmennyiség csökkenését, sőt. No, nem mintha anno lett volna pénzem implantra meg csontregenerálóra, de legalább lett volna bennem remény, és nem éreztem volna magam emiatt vénasszonynak. Úgyhogy most az új swift glc helyett fogat csináltatok. Ugyan eső ellen nem véd, viszont egyharmadába kerül, zsuzsi meg kap új rádiót cd-lejátszóval. Legalább lesz mit hallgatnom munkába menet meg vissza (itt jegyzem meg a büszke biciklistáknak -ld. CM-, hogy a hegyről lefelé nem előzzük az autókat hatvannal, és nem előzünk be egyszerre két oldalról, mert el lesznek csapva kegyetlenül, továbbá a kresz nem ajánlás, hanem szabály, és a piros lámpa rájuk is vonatkozik; a gyalogosok pedig továbbra is takarodjanak a járdára, ott a helyük).
Vidéken semmi újság, a kertben pitypangot termesztünk nagy mennyiségben, itthon meg sóvárgunk hétközben a pitypangmező után, így lett a balkonládákba új muskátli és némelyikbe százszorszép, mancika meg olyan, mint egy macska, szomjazza az érintésemet, én még ilyen nyulat nem láttam. Ja, és a múltkori gyöngyörgetéskor nemcsak beleszuszogott a nyakamba, hanem a fülembe is cincogott. Brehm eltévedne, azt hiszem.
Ja, és a munkával minden rendben, továbbra is missz mázli vagyok, és értékelnek, habár továbbra sem bírok normális és értelmes ügyfélszolgálatost találni, aki többet tud a bankokról annál, minthogy "minden bankos zsidó, és ellopják a pénzünket". Ha tudtok ilyet (mármint nem zsidót, hanem normálist és értelmest és bankost), szívesen veszem az ajánlásokat. Van itt minden, madárcsicsergés, mókusok, mátyásmadár, és hasonlók. Ja, meg én.
Zsuzsi kész, olcsóbb volt, mint számítottuk, és most suhan, mint a vajaskés a vattacukorban.
