Hónyominál találtam az indító hírt, elfogott a hányinger, ahogy olvastam, ahogy néztem a képeket, ahogy szinte a szeméből is folyt a nyál, amikor a nála 45 évvel fiatalabb lányokra nézett. Fabiusnál a folytatást, íme, először azt gondolva, na ne már. Nos, lehet, hogy a nem internetező tévénézőknél bejön ez a duma, mint a "boldog születésnapot kisfiam" a szalagcímben, ahelyett, hogy személyesen mondanák el nekik, szóval náluk lehet, hogy bejön, ez az a szint.
De.
Van pár évem az interneten, ennél a vén kecskénél lúzerebbet és pofátlanabbat is láttam, de van egy közös bennük. Ha lebuknak, mindig (MINDIG!!) azzal jönnek, hogy könyvet írnak.
A valóság pedig az, hogy a szóban forgó társkereső lap tulajdonosa (akit személyesen ismerek) sosem adná aktív támogatását ahhoz, hogy az oldalról könyvet írjanak. A szóban forgó társkereső lap híre végletes, néhol nagyon negatív, néhol pedig nem tudom a két kezemen megszámolni, hány sikeres kapcsolat született ott, és ez bizony jóval több, mint az általam megtapasztalt egyéb társkeresőkön összesen. Én ott ismertem meg a babámat már majdnem három éve, s élünk együtt boldogan már másfél éve. S akkor még nem beszéltem azokról, akik nem futó szerepet töltenek be az életemben, mint barátok (nem nagy bé ugyan, de bé), haverok, akikkel néha sörözünk, de az nagy élmény, főleg amikor hellokittys fagyiskelyhet hoznak Londonból, meg munkát hoznak, ahol én is megtapasztalhatom a padláson való felmérés örömeit, és ezt úgy értsd, hogy még mindig itthon érzem a legjobban magam, és nagyon keveset mozdulunk ki, de ez mind olyan pont az életemben, ami jó. Kevés, de jó. A kevés itt egyszerűen mennyiségi jelző, nem pejoratív. Tudom, hogy az ezt a világot nem ismerők számára ez furcsa, és kitermelheti az ilyen gusztustalan vén kecskéket, akik próbálják átvinni ezt a médiába meg a való világba, mint valami extra dolgot, a kolléganőm is furcsán néz rám, amikor megtudja, hogy a babámat, meg a kakajóst, meg a Lippit honnan ismerem, pedig ez semmi extra. Habár nekem meg a biciklisek -hasonlóan zárt és belterjes- világa furcsa, úgyhogy valahol megértem őket.
De akkor is hányok, és míg élek, hányni fogok az emberi pofátlanságtól.
