pillanatnyilag nem tudom, hogy veszek-e rá be nyugtatót, vagy kibírom anélkül a mai napot. amilyen jól indult a reggel az ébresztő telefonnal, folytatódott egy ikeás székreklámos sms-sel (normálisak ezek?), de aztán a sors csak tud csavarni egyet a dolgon, jön hát a telefon a bíróságtól. merthogy a postásunk ismét szart dolgozni, ergo ismét nem kaptam meg az idézést, úgyhogy holnap szépen utazhatok a tárgyalásra. végülis nincs más dolgom.meg ugye a pénzemet (ami nincs) sem tudom hova tenni, költsük hát utazásra(shit). elmondhatom nekik ismét, hogy se pénzem, se munkám, nézhetnek rám fura fejjel, persze közben arra fognak gondolni, hogy ez az anyuka milyen borzasztó, és persze nem fogják elhinni, hogy pont amikor rendezni akartam az ügyet, rögtön másnap rúgtak ki a cégtől, azt fogják gondolni, meg akarom úszni, pedig dehogy, már leszarom, leszarom a pénzt is, leszarom az exet is, csukjatok le bazmeg, ítéljetek közmunkára, ítéljetek el, micsoda anya az ilyen, felháborító, shit. pedig az azért jólesett, hogy kedves volt a bírónő hangja, kibaszott jólesett, hogy a múltkor a titkárnője tényleg felírta, hogyha visszamegy az idézés, hívjanak fel telefonon, és elmegyek, mert nem nem akarok elmenni, csak nem kapom meg a leveleket, és kedves volt tőle, hogy azt mondta, nem akarja ismét a rendőrökkel kihozatni az idézést, hogy ne legyen kellemetlen, és valahogy mintha együttérzést éreztem volna a hangjában, és valahogy azt érzem, hogy ha ő lesz holnap a bíró, talán nem kell éreznem azt a mélységes megvetést, amit a válóperes tárgyaláson a férfi bírótól; ahol nem voltam erkölcsi magaslaton, lévén gőzöm sem volt még, hogy mindaz, ami odavezetett, hogy otthagyjam ezt a szemetet, mind abból fakadt, hogy akkor már öt éve máshova járt, és mint jó kis kínai Nyúl, kivárta, míg elfogy a türelmem, és ebben nem zavarta az sem, hogy hónapokat töltöttem a pszichiátrián miatta; és most sem érdekli más, csak a pénz, mert ugye én jól élek, és kurválkodom itt pesten, s valahogy lenézi ezt és egyben irigyli, hisz mi más indíttatná rá már több mint hat éve, hogy ott tegyen keresztbe, ahol tud, a remek (sic) magyar családjogi törvény védőhálója alatt. de azt hiszem, mindezek ellenére úgy fogok odamenni, hogy szemberöhögöm, és nem hagyom, hogy meglássa rajtam, hogy milyen állapotban vagyok, és csak a boldogságomat fogja látni, és közben arra fogok gondolni, hogy nem élt a lehetőséggel, hogy jobb életet kezdhessen a válásunk után, és beleugrott egy második házasságba, amiről már a kölykök is tudják, hogy csak azért nem vet neki véget, mert tudja, hogy a zasszony kiforgatná mindenből, úgy, ahogy ő tette velem annak idején, hát kérem szépen, mindenkinek, amit főzött. nekem is, és neki is. elbaszta, hát elbaszta. és hiába dolgozik azon, hogy nekem is rossz legyen, nem fogja fel, hogy a pénzzel való baszakodás csak egy maszat a szélvédőn. kurvára zavar, de kurvára nem tényező. én meg akkor is boldog vagyok és leszek, vagy így, vagy úgy. tanultam belőle, és csak jobban vagyok hajlandó csinálni, mint eddig. még ha ez nem is megy olyan gyorsan és egyszerűen, mint azt szeretném. időm van, veszítenivalóm nincs.
óhogybasszameg, hogy nincs jobb dolga ennél...!
(mindamellett megint vízzel álmodtam, rengeteg vízzel, tenger volt, azt hiszem, kijött, majd visszahúzódott, és sétáltam a partján, és köd is volt, és nem láttam semmit, és a parti korlát mentén mertem csak menni, nehogy eltévedjek, és találkoznom kellett volna valakivel, aki nem jött el, és csak vártam, és egy kórházban is voltam, és nem tudom, mi bajom volt, de a szomszéd szobában buliztak, és én átmentem, és előadást tartottam nekik, hogy tisztelem az ízlésüket, de a hangerő akkor is zavar, és nemcsak engem, és olyan hangon beszéltem, mint a meetingeken is szoktam, és kifelé jövet egy újságíró ebből azt gondolta, hogy én vagyok a kórház kommunikációs szakembere, és segítséget kért valamiben, de nem értettem a hangzavarban. csak tudnám, mit jelent ez a mindennapi sok víz...)
