Tappancs blogja

Lippi agymenése politikában és egészségügyben. Amellett, hogy mindenképpen a több-biztosítós modell támogatom (egyébként nézz utána, ez nem pontosan az, amire gondolsz, ugyanis a több biztosító nem jelent több pénztárt, ergo egy pénztár lesz, aztán "ha majd a bőség kosarából mindenki egyaránt vehet", vagyis az egy pénztár fizet több biztosítót, úgyhogy ne ijedj meg, nem olyan biztosítás ez, és nem fognak elküldeni sehonnan, ha betegebb vagy az átlagnál, mint a piaci biztosítóknál), szóval amellett nem különösebben érdekel, bár véleményem, az van róla.

De perpillanat beérném azzal is, ha a labornál levő wcben lenne wc-papír vagy papírtörülköző, vagy valami egyszerhasználatos nedvszívó anyag, hogy a vizeletadás után ne pisis bugyival kelljen a sebészeten széttárt lábakkal felfeküdnöm a vizsgálóasztalra (és nem, nem megyek másik nap, mert egy nézésért nem akarok ismét vizitdíjat fizetni).

Előre is köszi (a halakat).

Blogszülinap. Már kíváncsi voltam, milyen is. Aztán csak ennyi. Ennyi? Egy kis piros mondat a Hogyvagyma? alatt? Lehangoló.

Azon gondolkodom, hogy vajon miért nem vonz az a hely, még ha van is ott lékkondi. Valahogy nem érzem ott jól magam. Még jó, hogy ma máshol van dolgom. Itthon egyelőre hűvös van, és tudom, hogy délutánra csak pihegni fogok, de mégis inkább ez, minthogy beugorjak oda hűsölni.

Mily régóta idegesítenek a szomszédok ezzel-azzal, mióta felnőtt a sok gyerek. Már megjött az unoka is, de ők nem itt laknak. A kisméretű vérengző, aki anno összevérezte a fenti postaládánkat (azóta is olyan, én ugyan nem nyúlok hozzá), és a rendőröket hívta valaki hozzá, majd még kóborolt az utcán néhány hétig és akkor visszaengedték a lakásba, mostanában egyre kevesebbet látható. Látható viszont egy magas ember, aki úgy jön haza, mintha hazajönne. Babám mondogatta is, hogy némá, terhes a szomszédasszony, mit én nem hittem el, de tegnap szembesültem vele. Néhány órát még gondolkodtam, hogy hogyan is lehet, e zűrzavaros családi viszonyokon belül, meg ennyi idősen, ennyi gyerek mellé minek még egy, babám szerint innentől már minden ingyér ' van nekik, de én rájöttem, hogy biztos az új pasinak szül egy gyereket. És akkor beugrott, mi a jó ebben (nézzük már optimistán): hát az, hogy ha meglesz a gyereke, akkor nem fognak nap mint nap meg hétvégén zenét bömböltetni meg ordibálni. juhéj.

Tegnap nem volt, de ma reggel elhoztuk a szekrényt, kibaszott nagyon nehéz volt, de azért szórakozásdiból háromszor (szerinte) négyszer ki-be rakosgattuk a kocsiból/ba/be, és felcígölte a harmadikra. Egyedül, mert a papusom telefonja kikapcsolva, Lippi meg nem ért rá. Aztán tojásos nokedli fejessalátával, szekrényösszerakás, takarításmosogatás, új lámpa és új ágynemű, de már bepakolni nem volt erőm, úgyhogy olyan rendetlenség van, hogy ihaj. Ja és a rossmannban bevásároltam, és miután anyám a szédüléseire szelént kapott, gondoltam, baj nem lehet belőle. A hipochonderest kiszólást megelőztem, ugyanezen indoklással. Az elsőt bevettem este, és úgy ébredtem, hogy legalább egy órán át nem vertek fejbe. És megszédülni is csak a levegőtlen áruházban szédültem, meg estefelé a fáradtságtól. És ugye engem nem érdekel, hogy a szeléntől, a placebótól, vagy amúgy is jobban lettem volna. Téged se érdekelne, ha már egy hete alig élnél, és selejtnek éreznéd magad. Na persze, amilyan marrha vagyok, jól belaktam a tojásosnokedliből, és most alig élek, bár hányingerem hálistennek nincs, csak majd elpukkadok.

A testes parasztasszony óta ezzel a kiszólásával húzom. Tegnap a piacról kifelé jövet (miután egész nap bókol, milyen csodásan szép vagyok a rózsaszín pólómban, famerban és rózsaszín szalagosmasnis topánomban, mert annyira jól áll a rózsaszín), szóval ezek után bevallotta, hogy igazából cigányasszonyt akart mondani, mert azok járnak félretaposott pacskerban, csípőre tett kézzel, és az új tangapapucsomban tényleg néha félrecsúszik a lábam, de közben meggondolta magát. Milyen kevésen is múlik egy ember élete. Hihi. Mindezek után ismélt nem sikerült annyira jó szalonnát vennünk, és felvetettem, hogy jövőre, ott vidéken kéne egy fél disznó, és anyuka meg apuka biztos felügyelné a füstölést, majd megbeszéltük hány kilós disznó kéne. Mindezek után eszembe jutott a gyógyszertári mérezdkedésem, évek óta azt sem tudom, hogyan állok, most kiderült. a vérnyomásom magas volt, és vágásérett vagyok. De ő szereti, mert mohó, erre jöttem rá. S miután a bigámia necces, hát választott egy olyan nőt, akiből kettő is kitelik. Hát ilyen az én babám. Nagyon szeret.

Az apám most mesélte, hogy a kölyköm az emelt szintű érettségin egy szem négyest szerzett. A többi mind ötös.

80%How Addicted to Blogging Are You?

Mingle² - Online Dating

Végigtopogtam a városon, fülemben a snow white and the seven dwarfs mély férfihangon, a pesti hídífőnél betopogtam a boltba, amiről kintről nem látszik, hogy bolt, inkább üres lepecsételt üzlethelységnek tűnik, nagy nehezen beszerelik a laptopba a vadiúj ramot (öt perc, peeerszeee), amitől már száguldva fut minden, viszont a megrendelt dvdket csak jövő héten tudom elhozni, itthon meg babámnak újságolom, aki vigyorog, mert előtte olvasta a nőstényt, én bejelentem, hogy holnap reggel baráti lelkizésem lesz, hozzáteszi, de ha mégse csak az, akkor telefonáljak, és rohan haza, beszáll, majd megnézem a netet (anyád, nem vagyok függő!), és látom, drc ugyanezt írja a kommentbe, babám még mindig vigyorog, hogy akár összeesküvéselmélet is lehetne, ahogy az éjjel fölvezettem, ma meg bejelentem a "randimat", én meg már zavarban vagyok a vigyorgásától, de aztán jól kimakettezi a lábkörmeimet franciásra, és mindjárt kéne indulni a moziba, de még nem száraz a lakk.

Meglep, még magamat is, hogy mennyire. Bújkál és bizserget és kínoz, édesen. Édesem. Változom magamnak. Meglepetés, mellyel meglepem....ja ez nem az. Az első akkor, F felfedezte nekem grafenberg urat ott, az elülső oldalon. Jóleső szimbiózisban élünk azóta. Egy éve megint történik velem valami, valami (nem, ne mondd, hogy öregszem, a kapuzárás a férfiak privilégiuma, én egyébként is most tártam ki a kapumat, hatalmasra, babám szívében). Felfedezni a bizalom és szeretet oly fokát, amelyben nem vonjuk meg az örömszerzés egyik fajtáját sem, nem támad szívünkben vad, mardosó féltékenység, sőt. Hisszük, hogy tudnánk örülni élményének. (A gyakorlat majd megmutatja, de a gondolat már megszületett, és nem jött utána más, csak határtalan szabadságérzés és öröm, hogy igen. Ennyire szereted, és ennyire szeret, és ennyire megbízol benne, és ennyire megbízik benned.)                                                                                                                  S a féléjjeles beszélgetés után reggelre könnyűnek érzed magad, és nőnek. Nősténynek, vad, szabad vágyakkal, bizsergő puncival, és nem tudsz jelzőt találni az érzésre, ami akkor fog el, amikor bevallod, mennyire megkívántad Z olajtól maszatos, izzadt mellkasú testét, ott, a híd melletti utcában, és ő erre azt feleli nem vagyok már rá féltékeny.

S hidd el, ha már nem tilos valami, nem is csábít olyannyira, hogy tönkretegyen bármit is. De hogyan is tudná tönkretenni, ha egyszer nem számít bűnnek?

Istenem (kiben nem hiszek), add meg ezt minden Nőnek, ezt az érzést, és ilyen Kedvest. Rájukfér. A boldogság.

Ez a poszt alapvetően a szexualitásomból indult ki és a Társ(am)nál fejeződött be. Mert így kerek, együtt.