Tegnap nem volt, de ma reggel elhoztuk a szekrényt, kibaszott nagyon nehéz volt, de azért szórakozásdiból háromszor (szerinte) négyszer ki-be rakosgattuk a kocsiból/ba/be, és felcígölte a harmadikra. Egyedül, mert a papusom telefonja kikapcsolva, Lippi meg nem ért rá. Aztán tojásos nokedli fejessalátával, szekrényösszerakás, takarításmosogatás, új lámpa és új ágynemű, de már bepakolni nem volt erőm, úgyhogy olyan rendetlenség van, hogy ihaj. Ja és a rossmannban bevásároltam, és miután anyám a szédüléseire szelént kapott, gondoltam, baj nem lehet belőle. A hipochonderest kiszólást megelőztem, ugyanezen indoklással. Az elsőt bevettem este, és úgy ébredtem, hogy legalább egy órán át nem vertek fejbe. És megszédülni is csak a levegőtlen áruházban szédültem, meg estefelé a fáradtságtól. És ugye engem nem érdekel, hogy a szeléntől, a placebótól, vagy amúgy is jobban lettem volna. Téged se érdekelne, ha már egy hete alig élnél, és selejtnek éreznéd magad. Na persze, amilyan marrha vagyok, jól belaktam a tojásosnokedliből, és most alig élek, bár hányingerem hálistennek nincs, csak majd elpukkadok.