Igen, Moon, Csernust mostanában ismét felkapták a mostani könyve miatt (nekem a Drog nem tetszett), és én sem kedveltem túlságosan, több okból kifolyólag. Egyrészt túlságosan lerombolja az orvosokba vetett hitet azzal, hogy nem jár a felhőkben és nem mormol érthetetlen latin kifejezéseket, másrészt pedig túl direkt a stílusa, néhol még alpári is. Ennek ellenére A nő című könyv nekem is izgatta a fantáziámat, vajon mit tudhat ő a nőkről. Titkolt prejudikálásom le akarta húzni a könyv elolvasása után. Aztán az történt, hogy úgy a 97. oldal környékén egyszer csak elkezdtem a könyv alsó csücskeit behajtogatni (ez a megjegyzésre érdemesek jelölése nálam). Nézzük, miről is van szó.
Ez odáig is fajulhat, hogy a gyerek szakít a szüleivel? Ez a Feldmár-féle eset előfordulhat az életében? [...] Mert abban az értelemben, hogy melegség, figyelem, odafigyelés, törődés, hiteles tanítás és nevelés, rengeteg embernek nincsen manapság ilyen apja és anyja. Az, hogy kefélt két ember, biológiailag létrehoztak egy gyermeket, utána meg szartak a gyerek fejére, ez lehet, hogy papíron feljogosítja őket a különböző zsarolási folyamatokat haszmálva, hogy uralkodjanak, de a hiteles szülő tiszteletére nem tarthatnak igényt. A látó, ha nemet mond, akkor leállítja a zsarolást és a manipulációt. Az állítólagos szülő ilyenkor megsértődik, felháborodik, kikéri magának az ilyen viselkedést, miközben már nagyon sok figyelmeztetést kapott. Sokszor látom, hogy az állítólagos szülők nem gyermeki tiszteletet szeretnének kapni, hanem hogy rabszolgák sürögjenek körölöttük.Mindezt azért, mert ők ilyen életet élnek? Ők döntöttek a rabszolgasors mellett. Amikor a látó gyermek nem akar ilyen életet, azt mondja: "Anya, elmondtam, kértelek, figyelmeztettelek. Egy hónap után megadom a számomat. Aztán, ha nem tartasz tiszteletben, még egyszer megteszem ugyanezt, de akkor két hónap múlva fogod megkapni a számomat. És hogyha még mindig így viselkedsz, akkor eladom ezt a lakásomat, mert most közel lakom hozzád és elköltözöm innét száz kilométerre. Tehát feszítsd a húrt nyugodtan."
és még
A barátnők szeretik egymást, de mindkettő tudja a másikról, hogy az esetleg milyen bajban lehet. ennek következtében meg az adott problémát illetően mennyire hiteles? A másik nagy probléma, hogy mivel szeretik egymást, ezért szubjektívek is egymás irányában. Ha meg szubjektívek, akkor mennyire fognak a másiktól pozitív, megbízható tanácsot kapni?A meglévő érzések folyamatosan befolyásolják a véleménynyilvánítást. Ha olyan passzban van, akkor korrektül áll hozzám, de ha az ellenkezője zajlik, akkor akkorát fog mondani nekem, hogy szétszakadok. Ilyenkor a tanácsot kérő visszakérdezhet (támad!): "Már te is bántasz? Hát, miért baszogatsz te is, amikor a Józsi is épp ezt teszi velem?" És jaj, hány barátnőtől hallom, hogy azt mondják ilyen helyzetekről: "Hát, nem merem neki elmondani az igazat, nehogy megbántsam szegényt." Őt megbántani? Dehogy őt. Ez valójában egy alattomos sablonjátszma. Nem arról van szó, hogy a másikat nem akarja megbántani, hanem arról van szó, hogy ő fél önmagát megmérettetni!!! Mert ha valaki csontig őszinte a barátnője felé, akkor ilyenkor megmérettetődik a barátságuk, hogy tényleg az-e vagy nem.
ilyenek. még folytatom.
