Nos, arra már nem emlékszem, kié a felkérés, de legyen a hét. Jól emlékszem, hogy az elmúlt hét év?
2000 - a elköltözésem és válásom éve, telve depresszióval, gyógyszerekkel, kórházi kezeléssel és halálvággyal. Minden mindegy volt, csak szabaduljak már, mint a róka, aki lerágja a saját lábát is a csapdában akár. Béreltem budapesten egy félszuterént, találtam munkát, szerelmes voltam, elhagyott voltam, sokat éjszakáztam, munkával és szórakozással is, volt hogy egy bombával kezdtem a napot, hogy nyitva tudjam tartani a szemem. Pénzem nem volt, két munkahelyen dolgoztam, reggel nyolctól éjjel egyig-kettőig, volt hogy cigányokat szolgáltam ki, az egyikből ment a rezsi, a másikból meg a napi megélhetés (napi fizetést kaptam), hétvégén meg a barátaim adtak enni.
2001 - az éjszakázások elmaradtak, másik lakásba költöztem. Az előző évi projektből végre megjött a bevétel, aztán el is ment a baráti kölcsönök törlesztésére, hónapokig 50 és 100 ezer forintból éltem (csak az albérlet 48 volt). Közben másik munkát találtam, jobban testhez állót, s kezdtem embernek érezni magam. És férfit sem akartam látni magam körül, a szexen kívül, néha még arra sem.
2002 - 2004 - így teltek az évek, gyakorlatilag a pénz szorításában, másra nemigen emlékszem, aztán 2004-ben megismerkedtem egy fiúval a munkahelyemen, és évek óta először arra vágytam, hogy legyen mellettem valaki. Aztán elköltözött gondolkodni. Gondolom azon, hogy miért is nem szültem neki gyereket, amikor megígértem, hogy nem szülök. Ezen a ponton megállapítottam: igaza volt a gimnáziumi osztályfőnökömnek. Minden bajom abból származik, mert egyenes, őszinte és makacs vagyok. Az emberek nincsenek ehhez hozzászokva. Nem is tudják kezelni. Akkor elhatároztam: csak amellett az ember mellett tudok boldog lenni, aki számára ez feltétel, nem pedig hátrány.
2005 - a munkahelyemen sorra cserélődtek a főnökök, minden cserével egyre rosszabbul jártunk, s bár ez és az előző év anyagilag helyrebillentett, a lelkem egyre rosszabbodott. Júliusban megismertem a babámat az interneten, elkönyveltem, hogy a jó pasik vagy messze laknak, vagy nősek, de leginkább mindkettő, úgyhogy barátkozzunk, sok kárt nem okozhat. Aztán szeptember 19-én megdőlt minden. Akkor láttam először. Októberig nagyon szép volt. Aztán szerelmes lettem. Aztán egyre szebb lett, mert ő is.
2006 - március 7-én szakított velem, én lebénultam, és egy hétig sem nem láttam, sem nem hallottam. Egy hét múlva újra jelentkezett. Júliusban kirúgtak a munkahelyemről, ma sem tudom, miért. A depresszióm csak erre várt. Akkor nyitottam ezt a blogot. Októberben feladtam mindent. A babámat alig láttam, a pénzem rohamosan fogyott, és már nem reménykedtem semmiben. Egyedül juditomra számíthattam. És akkor a babámnak sem kellett több, végre nagy levegőt vett. Novemberben odaköltöztem hozzá, december végén pedig visszaköltöztünk pestre együtt.
2007 - év elején találtam munkát, illetve munkahelyet, mert munka nem sok volt, ami idegesítő, innen augusztusban elcsábítottak. Munka, pénz és hosszútávú tervek ígéretével. Már majdnem letelt a próbaidőm, amikor bedőlt a cég. Ettől függetlenül ez a boldogság éve.
Sajnálom, a részleteket privátoltam, néhány emlékezetes rész kimarad, pedig így utólag már vicces és szórakoztató. Na majd írok egy könyvet róla (privát poén).