Nyugalmas péntek délelőtt, az Alföld, most éppen felmérés, segítek babámnak, a mellem alatt és a hátamon folyik a víz, a házigazda japán szilvával kínál, a fejem már induláskor fáj, de félreteszem, a szagokat még mindig nem bírtam, egyik kezemben toll, a másikban a papír és egy kendő az orrom elé, még egy kéz kéne, hogy a három dolgot egyszerre tudjam csinálni, az alföldi fíling ismét, és eszembe jut ismét, a Kisalföldön ilyen nincs, és megértem Petőfit, az Alföld költőjét (vagy ezt már feljegyeztem egyszer?), na mindegy, a homok pereg a talpam alatt, a talpam, vagyis a vászoncipő talpa tehénszaros, hazafelé az út szélén számtalan kurva, rosszabbnál rosszabbak, még egy dagadt, melltartós is volt, olyan régi, testszínű melltartóban (és van rá kereslet; különben nem állna kinn, nem?), a fejem egyre jobban fáj, ebben az ideiglenes autóban nem túl jó a klíma, élesen fúj, mégis meleg van, mire hazaérünk, már a nyakam is görcsöl, a szemem bántja a napfény, mint a migrénnél, remegő kézzel keresem a panadolt, majd csukom le a szemem a sötét hálóban, és kikönyörgök egy fejmasszázst, ami végül használ a gyógyszerrel együtt, és aztán nem tudok elaludni hajnali háromig, irgalom atyja ne hagyj el.
