Mászkálunk az ósönben, rajtam fekete szoknya, mert szereti, ha szoknyában járok, és tangapapucs, mert kényelmes, és mert örülök, ha abban nem esem hasra a szédüléstől. Minden percben tetszeni szeretnék, most is, így amikor elfordulok, még kicsit jobban riszálom a seggemet, mint egyébként. A szemében csodálat tükröződik. Amikor rámnéz.
Hazafelé a kocsiban azt mondja, bókkirály, szóval hogy olyan jól mutatunk egymás mellett, mondom, legalábbis te mellettem, mire ő dettó, és akkor jön az este legnagyobb bókja: olyan aranyos voltál, amikor mentél a virágföldért a földig érő szoknyádban meg a pacskerodban; mint egy testes parasztasszony.
Mondtam már, hogy tud bókolni?
