Ma festünk. Ismét. A nappali, konyha és előszoba. Egyszerű, ez csak fehér lesz. Ismét kétnaposra terveztük, mert egy párszor át kell festeni, gogy igazán szép legyen. Fáradt vagyok. Ilyen hét után. És ma minden lefelé esett. Az hagyján, hogy lefelé, de esett is. A tizediknél beletörődtem. Azt hittem, nem lehet rosszabb.
Pedig.
A gyerekem az érettségire tanul, és erre hivatkozva nem akar látni. Apám a szubintenzíven. Ha három napig kibírja, akkor talán életben marad. Még nem fogytak el a könnyeim.
