Hogy én milyen feledékeny vagyok, Amália kimaradt a családi sorból. Talán mert érdemtelenül a laptoptáska mélyére száműztem, persze azzal a céllal, hogy majd egy nagy komoly helyen előveszem.
Egyébként basszus meg minden, utálom, ha a szeretteim szomorkodnak.
Ma felvettem az első tavaszi cipőmet. Tulajdonképpen nyári, és papucs(papucs zoknival, fúj, mi?), de zoknival tökéletes tavaszi cipő. Még a kedvem is más lett tőle.
A tegnapi vacsoránál Nancy felugrott mellém a kanapéra, és jóízűen elkezdte megrágni a világoskék tappancspapucsomat. Ami egyébként roppant jól mutat a vadonatúj rózsaszín fehér pettyes pántos hálóingemmel.
Elmentünk kedvesnek fogröntgent csináltatni, és a vége az lett, hogy bejelentkeztünk dohányzásleszoktatóra. De péntekig szívhatunk! Hát erre kíváncsi leszek.
