Ó, hát helyzet, az van. Ugyanis a múltkor reggel lefelé menet beleütközöm a közös képviselőbe, s jogos felháborodással rontok neki, miszerint nem jött a vakolóember, és nem is szólt, pedig de hogy megbeszéltük. Mire felhívja, és a vakolóember a következőt bírta mondani: elfelejtette. Ezt én nem értem. Ötször beszéltünk, utoljára az igért nap előtti nap este fél hatkor, és erre ő elfelejt egy egynapos munkát. Villamos legyek, ha értem. Na szóval háborgok, mire kerít egy másik vakolóembert, ez jobbnak tűnik, de nem bír kiderülni, hogy valóban az-e, mert rájövök, hogy pont a vakolásra kitűzött nap lesz a másik tárgyalás. Vagyis holnap. Érdeklődve várom. A múltkori érdekesen sikerült. Nem is tudom, mi lett volna, ha egy köcsög bírót fogunk ki, ennek legszívesebben kiírnám a nevét, hogy mennyire emberi, és tudja meg mindenki, hogy mennyire. Az egyetlen és utolsó emlékem ebben a műfajban a válóperes bírónk volt, persze férfi, olyan részrehajlással, hogy tanítani kéne. Nem is, inkább férfisovinizmussal. Az ex ügyvédje ismételten nem bírt eljönni, de most legalább küldött egy kis ügyvédnőt maga helyett. Nem is volt olyan kg, mint szokott, ezen el is gondolkoztam, hátha ő fűti a kelleténél jobban, mármint az ügyvédje, illetve ad táptalajt az agresszivitásával. Mondanom sem kell, hogy a behazudott levélről természetesen azóta sem kaptam másolatot. Miért is nem lepődöm meg ezen? Lehet valami alapja annak, amit az ügyvédismerős mondott, hogy megállná a hamis tanúzás vádja, ha lennék olyan kg, hogy beperelem. De inkább a volt cégtől kéne azt a pénzt, ha belemenne, hogy sikerdíjért dolgozik. Akár a felét is odaadnám neki ügyvédi díjként. Áhh, na ezen még gondolkozom cseppet.