jó nehezen mozdulok ki itthonról, meg jókislány vagyok ("de mindez megváltozik, ha kiengednek a börtönből"), mindenesetre elintéztem a fénymásolást (bénák a fiúk), megkaptam a pénzem a próbamunkáért, vásároltam K. mamáinak édességet (meg magamnak, "cukorral működöm"), sikerült is egy valag pénznek a nyakára hágnom, itthon pakolni akarok, csak nincs kedvem, de erről eszembe jutott, hogy összességében jobbnak érzem magam mellette, mint nélküle. és ha még a megfelelnivágyásomat is legyőzöm, királylány leszek. annak ugyanis az a vége, hogy olyanokat is megteszek, amihez hosszú távon nem lesz sem kedvem, sem erőm, aztán ott állok megfürödve, miközben néz rám, hogy most akkor miért nem, és nem fogja érteni, pedig csak én vagyok a dilis, és én ezt nem akarom, és nem akarok jobbnak mutatkozni, mint vagyok, és nem akarok később rosszabbnak tűnni, miközben semmi nem történt, csak az agyamban van a hiba.