Tappancs blogja

egy ölelés...csak egy érintés, csak egy csók, csak egy közelség, csak egy kis valóságebben a lét nélküli létben, test nélküli létezésben, határok nélküli lebegésbenegy mágneses talpú bakancs lelkemnek egy űrhajós filmből

Hello darkness, my old friend, I've come to talk with you again...

a második felvonásban a cégnél voltam...néztem a sarokból, mint kívülálló, mint egy mozit....és nem tetszett, amit láttam...és érdekes módon ez nem elégedetté tett, hanem szomorúvá...és nem csak a kívülállóság érzetétől..-z-és vannak olyan reggelek, amikor azon…

és előtte ráadásul olyan emberekkel álmodom, akiket a hátam közepére sem; ráadásul álmomban terhes voltam; és ha ez még nem lenne elég, akkor az exférjemtől; és álmomban úgy döntöttem, megtartom;nem fogok merni elaludni ezek után

nos...az kiderült, hogy álmomból ébresztve nem tudok mást mondani, mint yes, yes, és még ha hozzáveszem a meglepődést is, hogy  a green card lottery van a vonal másik végén ("Hot fudge, here come the judge,There's a Green Card in the way"), akkor is elbasztam, pedig olyan…

egy szál cérnán lógok

szeretem hallani, amint a harmadik éjjel után azt mondja, hogy jó érzés, hogy a sarkára áll. szeretem azt hallani a hangjában, hogy erős. szeretem, ahogy megijedt mamitól, és szeretem, ami most történik. és szeretem, hogy végre erős, és hogy végre valóban karnyújtásnyira…

wild is the windvégiglejteni a pirosruhás ferrarisok között, beülni a lobby bárba, félszemmel nyugtázni a rádirányuló tekinteteket, bahia koktélt inni, elámulni a grenadine páratlan ízén, imádni mamit tapasztalataiért és azok megosztásáért, tanulni tőle, erőt nyerni…

iván szerint mia rekedtes hangon, koszos talpacskákkal. na de fázom. cipőben hogy legyen koszos. átok az összes sunnyogó nyávogóra, akik kisírták nyárra a telet. fázom. mindösze huszonnégy fok van a lakásban. hu-szon-négy! a harminckettő után. mellesleg tényleg az a…

vincentvega, marcelluswallace, túrósrétes, málnahab.málnahab vagyok