Tappancs blogja

az utolsó pont. még nem az utolsó utáni. nagy beszélgetést akarok. fájó hétvége, fájó gondolatok, sírás, nincsenek szavak.és nagyon várom a hétfőt.

éjszakai tanyalátogatás, abszurd, még (már?) kissé sajgó emlékek az utolsó errefeléjárásomról, szomorú, magányos emberek születésnapi tábortüze, A. gondolatban máshol jár, én kényszeredetten igyekszem másról beszélni, mint ami a háttérben hirtelen felmerül, két…

ahányszor rágyújtok, mindig eszembe jutnak az ajándékok (is)amiből oly keveset kaptam. valahogy én sosem váltottam ki ajándékozási késztetést a férfiakból. az egy kezemen meg tudom számolni. a zippom, a szerelemsapim, az új zippom..amik igazán ajándékok voltak. mondjuk, sose…

az előbb tetszett a bódiguszti egyik dalamegyek a dunának

amikor A. szájából (az enyémben hekk, így elég bólogatnom)  kísértetiesen azokat a gondolatokat hallom, amik oly régóta kavarognak a fejemben, és a kanapén ülve még mindig, és elakad a szavam, és beindul az agyam, és elrohanok ("azért ne agyalj túl sokat éjjel"), én…

közben csak tovább képzelődöm, és amikor ahhoz a részhez érek, hajamba markol, a nyakam hátrafeszül, kiszolgáltatott vagyok és nedves, és megérinti a leg-pontomat és a lepedő már lucskos alattam, akkor beleborzongok, onnan lentről indulva, végig a gerincemen a fejem…

a globalizáció abszurd vadhajtása, midőn a sióagárdi népviselet részletes bemutatása után a salátán olívaolaj, a rántotthal tetején olívabogyó díszeleg.

amint gyengéden fölémhajolva óvatosan beleharap a nyakamba, ott, ahol a pihék kezdődnek felfelé, a szuszogása megborzolja őket, és akkor elindul a gerincemen az a borzongás, felé fordulok, és máris falom, szétharapom a száját, mint éhező, a bőröm úgy simul,…

vagyok.megnyugodva, hátfájás nélkül, telve figyelemmel, telve szeretettel, telve a szíveslátással, A.tól, Embertől - ma meghallgattam pár másodpercre a szíve dobbanását, erőt meríteni -, telve ...amikor már nem tudom elviselni ("ha nem tudod már elviselni, azt, amiben…

meg egy másikat is. és beszorult a szívembe az elmúlt hat év, és az az április 14-e olyan súllyal zuhant rám..hideg döbbenet...mintha átmennél a szemközti házba, és a saját ablakodban magadat látnád, de sem a kezed, sem a hangod nem ér el..tehetetlen vagy.most nemigen látok a…