amint gyengéden fölémhajolva óvatosan beleharap a nyakamba, ott, ahol a pihék kezdődnek felfelé, a szuszogása megborzolja őket, és akkor elindul a gerincemen az a borzongás, felé fordulok, és máris falom, szétharapom a száját, mint éhező, a bőröm úgy simul, olyan ismerősen, minden porcikámban érzem a vágyat, és ahogy hozzámér, szeretnék összeolvadni vele, tetőtől talpig; és gyengéd és férfiállat, belemarkol a hajamba, és felfalom, az utolsó cseppig, és válláról iszom az izzadságcseppeket, olyan jó ízű, mint a manna, és megkívánom újra és újra, az egyik percben gyöngéd és bizsergető, a másik percben maga alá gyűr, és nem marad ki egyetlen porcikám sem, egyetlen pontom sem, és annyira nő vagyok, és annyira férfi bennem, és csak pihegek, és csak arra marad erőm, hogy csodáljam dereka ívét, ujjaimmal igyam bőre bársonyát, minden formáját; és szinte váratlanul ismét megkívánjam, faljon fel, igázzon le, vegyen birtokba...
és úgy ébredek, hogy még-még-még...
