nem olyanok. az éjszakaiak. nem érthetőek. ez már a tisztulásba sem fér bele. a mostaniak zsuzsival kapcsolatosak. az egyik legemlékezetesebb, néhány nappal ezelőtti. valami mellékutcában parkoltam vele, úgy nézett ki, mint a szilágyierzsébetfasor, a mellékutca bal oldalán parkoltam, ferdén. már nem tudom, talán nem indult, de biztosan rossz helyen álltam. arra emlkszem, hogy kellett valaki, aki segít onnan elhozni. nem volt senki. végső elkeseredésemben az exemet kellett felhívnom, mondván, ő autószerelő, ért hozzá. el is jött -na ez sem történne meg a valóságban-, de végül nem csinált semmit zsuzsival, csak átölelt. ekköor ébredtem csuromvizesen és rémülten. ma éjjel meg A. elvitte az autómat. valamiért azt képzelte, hogy jár neki. mentem mindenféle hivatalokba miatta. a hivatalban a telefonos ügyfélszolgálatost kellett felhívni. amint beszéltem vele, kiderült, a hátam mögött ült. arra gondoltam, milyen gáz már, hogy egy ember az ügyfélszolgálat, és hogy nem beszélhetek vele telefon nélkül. jött aztán egy nő, elvezetett egy pulthoz, ahol bárszékre kellett felülni, de nem volt elég bárszék, és a fiúkkal voltam. mellettünk valami burnuszos arabok elvitték a székeket.
a többit elfelejtettem reggel óta. btw ismét hideg verítékben ébredtem riadtan.
a tegnapi szintén ilyesmi volt, és sírva ébredtem tőle.
szerintem nem tudom, mitől van ez.
