már csak néhány nap. már csak néhány éjszaka. már hetek óta működünk, de igazából már csak néhány nap. minden nap minden órájában eszembe jut, csak úgy, vagy valamiről, és mindahányszor eszembe jut az is, hogy mennyit vártam én erre. mennyit vártunk mi erre. mennyi mindenen átmentünk, együtt. és külön is. mennyire átértékeltem az életemet. mennyire átértékelte az életét. mennyi minden csodát megtapasztaltam eddig. mennyiszer éreztem azt, hogy nem bírom tovább. és soha nem felejtem el azt a március hetedikét. soha nem felejtem ezt a júliust. soha nem feledem, hogy ha nem rúgnak ki, nem fogy el a türelmem, és még mindig csak várnék tétlenül.

és minden áldott nap emlékeztetni fogom magam arra, hogy megbecsüljem. hogy soha ne tekintsem természetesnek és megszokottnak.