már attól is kész vagyok, amikor a férfiak magától értetődő természetességgel rendelkeznek mindenféle szerszámmal (nem arra gondolok, te!), úgymint, fúró és társai, hozzávaló szögek meg csavarok (nem ám gondolkodás, hogy mekkora meg mire való, mint a nők, vagyis legalábbis én), és seccperc alatt erősítik meg az ágyat (na most beszélek arról), de amikor a szerszámosdobozt kinyitván az ezredrész töredéke alatt nyúlnak  pont a tizennégyes villáskulcs után, anélkül, hogy megnéznék a számot rajta, na akkor beájulok, mint terézanyu.