vérteknősök. eszembe jutott gyermekkorom, amikor jóban voltunk a vidámparkos és állatkertesekkel, és mindig belógtunk nyaranta. és nem volt túlszabályozás, nem volt szigorúság és nem volt drága a perec, és május elsején mindenki ott volt az aznap megnyílt vidámparkban, és kaptam lufit, és ha jó kedve volt a körhintásnak, nemcsak három perc volt egy menet, hanem egy korsó sör, amíg lefolyt. neki a torkán. a szomszéd bódéban. aztán egyszer úgy jártam, mint a svéd kisgyerek az öt kiló bélyeggel. tizenöt perc után rosszul lettem, és azóta nem gyűjtöm a vágyom a körhintára. viszont minden állatot ismertem, és köszöntem az egyszem nagy gorillának, és mindőjüknek tudtam a nevét, és azt is megengedték, hogy néha segítsek etetésnél, és minden gondozó kedves volt és gondoskodó, és soha nem mondták, hogy nem érnek rá. és senki nem panaszkodott, hogy "ennyi pénzért...??"