hogy szakaggyak meg, nand, elszállt a posztom a fenébe. (pedig olyan jót írtam; bezzeg a címet megjegyzi; kéne egy olyan funkció, hogy visszagombra megmaradjon az ablakban a szöveg)

szóval mocskosul, szutyokul ébredtem, majd leszakadt a derekam. ám muszáj volt elmennem a fejvadász céghez interjúra. jó volt. sőt, jobb. a pozi jobb, mint számítottam. csak sokára lesz eredmény. sajnos. már nagyon a végemet járom pénzügyileg. áhh, shit. aztán megmentettem a kölyök ezüstkarkötőjét, még épp időben. merthogy elfelejtettek felhívni, hogy kész, én meg elfeledkeztem róla, a papírt meg a tegnapi selejtezéskor találtam meg. utána jót piacoztam, posta- és fácánügyben. meg céklaügyben. úgy csináltam, ahogy nagymamámtól tanultam. kivéve, hogy nem tettem bele cukorrépát. azt nagymamám imádta. persze venni nem lehetett. ezért ha örömet akartam szerezni neki, kimentem a szigetközbe, és vagy a földeken kerestem neki otthagyott cukorrépát, vagy a teherautókról leesetteket szedtem fel. már egy darabtól is boldog volt. a kölyök imádja a céklámat. a boltit nem. ebből nem most nem eszik (szomorú szmájli ide jól). a fácánleves is...nahát hogy azzal hogy megküzdöttem. szóval undorodom a nyers hústól, főleg ha állatformája van. mire végeztem vele, képzett fácánkozmetikus lettem. szőrtelenítés, bőrtisztítás. a koronát az tette fel rá, amikor megláttam, hogy sörétes puskával ölték meg. az nagyon komoly. egyrészt halálos, szegény madárnak esélye sincs, másrészt korrektül beviszi a szőrt a húsba. sssss. de a főzés jólesik. szeretek vele örömet szerezni. csak ne legyen kötelező. az volt tizenhat évig. többé nem. mondjuk főzni sem főzök akárkinek. meg ugrálni sem. a vendégek egyetlen szabálya is az: "nem ugrállak körül. érezd otthon magad. éhes vagy, egyél, szomjas vagy, igyál. ha nem mersz önálló lenni, úgy maradsz, magadra vess." de látod, most élvezem. jólesik. ( a levelet meg majd pocikával bontom fel, egyedül nincs kedvem, mégha tudom is, hogy mi van benne )

(véletlen belekattintottam a fábrysóba, láttam valami echte blondit, műszájjal. meg a noxot. a kedvenc dalomat tőlük. nem, nem azért kedvenc, mert isteni férfiemberek táncolnak benne, hanem mert szeretem ez a dallamvilágot. populárisan autentikusan furcsán magyar. vagy mittomén. valahol mélyen valamit nagyon megérint bennem. az istvánakirályt is ezért szerettem)

(szerintem az, hogy valakivel ugyanazon személlyel szakítottatok, az nem feltétlenül jelent közös alapot bármihez. sőt. az ez alapon való közeledés adott esetben oltári hiba lehet. szerintem.)