igen, pont ezért nem szeretnék megöregedni. utálom ezt az érzést, hogy a testem nem engedelmeskedik az agyamnak. hogy hátráltat. úgy lóg fülem-farkam, ahogy azt illik.

munka láthatáron gyakorlatilag sehol, kezdek izgulni és kifutni az időből, elvileg meg beindultak az interjúk, basszus, ezek télen élednek fel. én meg fázom kinn, és úgy kell erőt vennem magamon. jöhetne valami, valaki, aki azt mondja, na tessék, itt van, csináld. és én megcsinálnám. mert itt bosszankodom, hogy egy csomó munkát simán el tudnék végezni, amit leírnak a hirdetésekben, csak ők nem hiszik el. pedig én kreatív, és gyorsan tanuló vagyok, sőt, imádom, ha valami olyasmibe kell belevágnom, amiben még nincs nagy tapasztalatom. szóval munkában is cosmopolitan vagyok, nemcsak amúgy. ennyi előnye legyen már a gyökértelenségek (szmájli ide, jól).

az álmaim meg...hát...olyan érzés, mint a purgálás. éves, évtizedes koszok ürülnének ki belőlem. hihetetlen, mennyit, és miket álmodok össze. a mai ebben a pillanatban kiment a fejemből, de a tegnapi még itt van. egy visszatérő álom. hogy meztelenül sétálok az utcán. tudom, melyik utca az. az egy valóságos utca, kis mellékutcával. és nem zavar, hogy meztelen vagyok. egy ideig. aztán jön egy perc, amikor hirtelen elkezd zavarni. de nem takarom el magam. aztán meglátom az exemet, amint egy céges furgonban elhajt a túloldalon, én pedig beállok egy kapualjba, hogy ne lásson meg. majd elindulok hazafelé, próbálok laza lenni, mintha természetes lenne, hogy meztelen vagyok. billegek végig az utcán. majd belenézek jobbra egy kirakatba, meglátok visszatükrööződni egy lányt, aki szintén meztelen, és meglátom magam, hogy én mégsem. egy kis ruha van rajtam, semmi más, lebbenő, illanó, pont takarja a fenekem. tetszem magamnak, mert szép vagyok és szexi, a lábam formás, a fenekem nincsen narancsbőr, és feszes. és úgy megyek tovább, mint egy királynő, mosolyogva.

sokszor álmodtam különböző formákban ezt a meztelenül sétálást, és rádöbbenést, különböző körítésekkel.

nem tudom, az álmoskönyv mit mond, nem is érdekel. tudom, mit jelent. ez van. multipack.

(és ha már multipack: igen, vagyok olyan rossz, hogy majd kárörvendve fogom leírni azokat a szavakat, és tudom, hogy olvassák majd, és tudom, rosszul fog esni nekik, én pedig majd hivalkodni fogok vele. nem érdekel. győztes típus vagyok, csak ez elsőre nem látszik. )

(és ne felejtsem el, hogy lippitől két dolog van: a thank you for the music, meg a babuci)