eszterkémnek tegnap meghalt a papija. csak egy puszit írtam neki. és amikor megköszönte, úgy éreztem, a szavak, leírva, olyan semmitmondóak. és amikor felhívtam, hogy elmondjam, vele vagyok és gondolok rá, és azt akartam, hogy ezt hallja is, akkor éreztem át igazán, mit érezhet. és bevillant a nagymamám, és az akkori érzéseim, kicsordultak a könnyeim. de nem tudom, őt sajnálom-e most, vagy magamat.